Első randi után ki jelentkezzen először? Ha vasárnap volt egy első randi, és azóta nem jelentkezik a férfi, az azt jelenti, hogy nem akar semmit?

Jó, rendben van - hozzád az ennyire határozott férfiak illenek. De ezért te is sokat teszel, csak más téren.

Mások meg másfélék, és nekik nem árt, ha időnként ők is lépnek. Az viszont, aki semmiben nem különleges, és sokban átlag alatti - az viszont komolyan tegyen is érte, ha kell neki valaki!

Na, azért ez eléggé jellemző...

persze, a pasi szemelje ki a lányt magának.

Ő menjen oda hozzá, szólítsa meg.

Viselje el nagy türelemmel és udvariasan, ha alpári bunkó stílusban elküldik a világ melegebb felére 100 esetből 90-ben.

Ha esetleg nagy néha mégsem, akkor 1 perc alatt ismerje ki annyira a lányt, hogy teljesen el tudja bűvölni.

Kérje el ő a telefonszámát.

Ha megkapja, hívja is fel, lehetőleg 1 napon belül. Még itt is durván elutasíthatják - persze ezt is viselje el férfihoz méltón.

Telefonon is bűvölje el a lányt.

Ezek után természetesen a következő randi megszervezése is az ő feladata. Találja ki, hogy a lány mit szeretne, és csinálja meg pont azt.

Közben természetesen minden alkalommal ő hívja a lányt telefonon.

Ezek után természetesen fizesse is a teljes költséget mindenhol.

Utána a második randi szervezése is az ő feladata.

Ha a fentieket bárhol megszakítja, a lány természetesen nem csinál semmit, hanem csak vár, hogy mikor jön már a folytatás?

Közben azért feldob egy kérdést a gy.k.-ra, hogy "Első randi után ki jelentkezzen először?"

Basszus, te miből vagy? Aranyból, gyémánt kirakással?

23-as válaszoló, ez azért így elég durva, ahogy kifejtetted, bár nem mondom, biztos sok ilyen lány van. ugyanakkor igenis úgy gondolom, a fiú keresse először a lányt. Nem kell, hogy puccos helyre vigye, elég egy séta is, ha nagyon szorul anyagilag, az meg, hogy még a hívás díját is neki kell állnia, hát nem tudom, az a 40 forint ha nem éri meg, akkor nincs miről beszélni. de még ezt is meg lehet úszni, mert legutóbb ismerkedéskor valszeg hazakísérted a lányzót, akkor nem kell felhívni, be is csengethetsz. élőben is meg lehet kérdezni, akar-e találkozni. Mondjuk emellett én mindig is az a fajta lány voltam, aki mindig vitte magával a kis pénztárcáját, és kész volt bmikor fizetni, ha meg a srác nem engedte, eltettem és illedelmesen megköszöntem.

Gondolom van ilyen is, olyan is, de nekem ez a véleményem.

Kérdező, végül is jelentkezett a kiszemelt?

"a fiú keresse először a lányt"

Nem tudom, észrevetted-e, de itt az "első tíz" megkeresésről volt szó.

Szerencsére a lányok többsége nem ilyen.

"Tovabbra is csak azzal tudok ervelni h nalam ez valt be es az ezzel ellenkezoen cselekvo baratnoimnel rovidebb,tiszavirageletu v szexkapcsolat lett a vege sok esetben abbol h randi utan a no kezdemenyezte a folytatast es a pasi csak megadta magat a korulmenyeknek."

Ez csak abban az esetben lehetne valamilyen szinten is érv, ha valahogy azt is alá tudnád támasztani, hogy

1.) azokkal a pasikkal, akikkel így összejöttél, amúgy nem tudtál volna összejönni, ha te kezdeményezel, és

2.) azok a barátnőid, akik úgy se tudnak egy pasit megfogni, ha tesznek érte, azoknak nagyobb sikerük lett volna az adott pasikkal, ha nem is tesznek semmit az ügy érdekében.

Ha ezeket valamivel alá tudnád támasztani, akkor legalább már egy anekdotikus bizonyítás szintjén tartanánk...

Így viszont a sztori max arra bizonyíték, hogy a barátnőid ostobák - elvégre ha nem szexkapcsolatot keresek, akkor nem megyek bele egybe, hacsak nem vagyok ostoba.

De ha már sztorizgatás, akkor mesélek én is egyet, ami lehet, hogy kicsit meseszerűnek fog hatni, ugyanis egy értelmes NŐről szól, aki tudta, hogy mit akar, és tett is érte - az egyik volt barátnőmről.

Egy esküvőn ismertem meg (az asztalunknál ült), de alapból nem igazán figyeltem fel rá, mert nem annyira volt a zsánerem, meg akkoriban épp eléggé érdekelt egy másik lány (aki nem volt ott az esküvőn), aki viszont eléggé az volt.

Tehát nekem magamtól eszembe nem jutott volna kezdeményezni nála.

Neki viszont megtetszettem, és mivel egy érett, értelmes felnőtt nő volt, ezért levonta a következtetést, hogy ha tesz valamit az ügy érdekében, akkor esetleg lehet valamennyi esélye a dolognak, de ha nem tesz, akkor tuti semmi.

Ezért odajött hozzám, és ő kezdeményezett. Én meg még meg is lepődtem, és úgy elsőre nem is igazán hajlottam a dologra. Viszont tetszett a rátermettsége, meg ha már odajött, akkor nem zavarom el, szóval elkezdtünk beszélgetni, és a beszélgetés során kiderült, hogy jéé, a rátermettsége mellett ez egy tök értelmes, szórakoztató, humoros valaki, és (a másik lánnyal ellentétben) láthatóan elérhető - ez az, amit a legtöbb kislány valamiféle fertelmes bűnnek és helyrehozhatatlan hibának képzel, hogy jujj, akkor mi történik, ha a férfi elérhetőnek hisz téged... elárulom, hogy mi történik: kaphatsz a kiszemelt férfitől egy olyan esélyt arra, hogy bizonyítsd, hogy te kellesz neki, amit amúgy simán lehet, hogy nem kapnál meg. Ez az óriási "tragédia" történik.

Hogy aztán ezzel az eséllyel mit kezdesz, az már persze rajtad múlik.

Ő tudott élni vele, és egy nagyon szép kapcsolat bontakozott ki a dologból.

És persze most jöhetne a szokásos lányos hárítás, hogy miért ne csináljunk semmit: hogy jújj, de mi lett volna akkor, ha miután így "kitárulkozott", kiderül, hogy a pasinak csak a szexre kellett, és jól kihasználja? (ami ugye pontosan ugyanolyan valós veszély akkor is, ha a pasi kezdeményez, de ilyen szintű logikát most ne várjunk el...)

És akkor itt térnék vissza arra, hogy miért ostobáztam le gyakorlatilag látatlanba is a barátnőidet, és ellenben miért tartom értelmes nőnek a volt barátnőmet.

Ugyanis ő képes volt azt külön kezelni, hogy neki mennyire tetszik egy adott pasi, meg azt, hogy mennyire mélyült már el a kapcsolatuk.

A volt barátnőmmel hónapok után feküdtem le először - ugyanis ő úgy állt hozzá (és ezt egyenesen fel is vállalta), hogy nagyon tetszem neki, nagyon oda van értem, de számára a szexhez ehhez több kell, egy olyan mélységű kapcsolat és kölcsönös bizalom, aminek a kialakulásához idő kell. Viszont azt is egyértelműen felvállalta, hogy nagyon szeretne a velem eljutni ilyen szintre, és ezért láthatóan igyekezett is tenni, így ezt probléma nélkül elfogadtam.

Viszont abban is biztos vagyok, hogy ha nem fogadtam volna el, hanem próbáltam volna folyamatosan nyomulni és erőltetni a témát, akkor fájó szívvel, de levonta volna a következtetést, hogy nem engem keresett - tehát a hozzáállásának köszönhetően még azelőtt kiszűrte volna, ha csak szexre utazom, hogy lefeküdtünk volna.

Láss csodát, ő nem is "csöppent bele" egyetlen olyan szexkapcsolatba se, amibe nem szeretett volna. Ellenben összejött egy olyan pasival, akivel az életben nem jött volna össze, ha nem tesz érte.