Nők mi a véleményetek azokról a férfiakról akik nem csajoznak/nem mernek nőkhőz odamenni?

"Nincs velük semmi bajom, amíg nem veszik zokon, hogy nem veszem észre, hogy akarnak valamit, de nem lépnek egyáltalán semmit, illetve amíg nem kezdenek el azon sírni, hogy minden nőnek csak a macsó férfiak kellenek, miközben ők egy szalmaszálat nem tesznek keresztbe, hogy összejöjjenek valakivel."

Ez vicces, mert én pont ugyanígy vagyok azokkal a nőkkel, akik maguk egy szalmaszálat nem tennének keresztbe, de elvárják, hogy a számukra szimpatikus pasik azért menjenek oda hozzájuk, és amikor nem így történik, akkor sírnak, hogy ezek a mai férfiak milyen pipogyák..:)

Sajnos a mai férfiak nagyobb része tényleg pipogya. 16 éves korom óta szinte mindig én voltam a kezdeményező, én mentem oda a pasikhoz, én szedtem fel őket. És igen, én is meguntam már. Az ilyen kapcsolataim kivétel nélkül mind úgy végződtek, hogy mindig nekem kellett mindenben döntenem, programokat szerveznem, én vittem a hátamon a kapcsolatot. Pár éve úgy döntöttem, hogy elég volt, azóta bizony alig volt randim is, nem hogy kapcsolatom (bár most épp van egy). De őszintén szólva inkább vagyok egyedül, mint egy eleve halálra ítélt kapcsolatban.

Ha egy pasinak nincs igénye az ismerkedésre, az az ő dolga, de ha itt nyíg a neten, hogy a nők ilyenek meg olyanok, meg hogy egyenjogúság van és kezdeményezzenek a nők, pedig ő az, aki gyáva lépni, az szerintem szánalmas.

"13-as ezzel tudod, hogy mi a baj? Hogy a csajok kezdeményezni nem fognak, más srácok meg igen, és aki nem kezdeményez, annak nem marad senki, mert a szép és normális lányokat gyorsan elkapkodják. Én se nagyon merek kezdeményezni, de már mennek a próbálkozások, mert rájöttem, hogy várhatom a csodát, csak nem jön el. Piszok nehéz, semmi pozitívum eddig, de egyszer csak lesz. :)"

Félreértettél: ha nekem valaki tetszik, akkor természetesen kezdeményezek. Azzal, hogy látványosan nézem a cipőm orrát a sarokban, semmit nem lehet elérni - tapasztalat:) Bár kifejezetten visszahúzódó valaki vagyok alapból, de beláttam, hogy ha akarok valamit, akkor ki kell lépni a komfortzónából, és tenni az ügy érdekében.

Ezért is mondom azt, hogy aki nem tesz semmit, annak nincs joga sírni - függetlenül attól, hogy az illető nő, vagy férfi.

Számomra azok a nők, aki maguk egy lépést nem mernek tenni a számukra szimpatikus férfi felé, de közben azért kikérik maguknak, hogy az miért nem kezdeményeznek náluk (mintha ez valami alanyi jogon járna nekik), és mellette még a férfiak fatökűségét is szidják, azokat pont ugyanolyan röhejesnek és szánalmasnak tartom, mint a férfi megfelelőiket.

Csak akkor van alapod szidni a másik felet, ha neked több tököd van - lásd a 14es válaszolót. Neki van jogalapja lefatökűzni a srácokat.

Az olyan csajoknak viszont nincs, akik dettó nem csinálnak semmit.

10-es!

A karakánság alatt,NEM A "MACSÓSKODÁST" értem. Hányszor kell még ezt elmagyaráznom? Nem ez a két véglet létezik!!

Karakán def.: Bátor, kemény, nyakas , kiáll magáért.

Tehát kikaparja a gesztenyét. Most az a "férfi" ,aki nem mer megszólítani egy nőt(aki ,akár álmai nője) ,mert pipogya,az mire viszi az életben? Sok mindent elárul az efféle viselkedés. A félelem különben is gyávaság.Ergo gyáva ember nem igazán kell a nőknek,maximum utód neveléshez.

Ha a nők kicsit tisztességesebben, emberibben reagálnának a kezdeményezésre, talán több lenne a bátorság is a férfiakban.

Erre gondolt már valaki?