Ez így mennyire lehetetleníti el egy rendes kapcsolat esélyét?

Nagyon nehezen, (vagy inkább általában sehogy) nem tudok kimondani olyan dolgokat másoknak, mint (még leírni sm könnyű, úgy gépelem egymás után a btűket és végig kínosan fogom érezni magam) "szeretlek" "hiányzol" stb.

Ha így is gondolnám/érezném akkor se menne túl könnyen, nagyon szépnek érzem ezt, filmekben pl. nagy hatással vannak ezek rám, de élőben, inkább terelek, félek kimutatni az... hát igazából bármit. Érzést, gondolatot, mindegy, nem megy. Az egyik kapcsolatom a 3-ból erre ment rá. Igazából a másik kettő is, csak ott nem hangsúlyosan, volt más amire rá lehetett fogni.

De még haverokkal szemben sem megy az ilyesmi. Ha azt érzem, hogy tök jó veletek lenni, akkor is terelek, nem merem kimondani, másra fogom, mellébeszéleek.

Ha mégis őszinte vagyok, annak vagy érzemi megrázkódtatás az oka vagy félek és hatást váltok ki. De utólag még ha rágondolok is kínosan érzem magam és kínzó pontossággal próbálok kutatni az emlékezetmben, hogy vajon a másik mit szót hozzá? Vajon kínossan értintette amit mondtam? Jó ég, mennyire hülye voltam, hogy ezt meg azt mondtam, teljesen "akward" voltam, mennyire rossz ez így... És sosem tdom, hogy vajon ha utána találkozunk, akkor be-e ugrik a másiknak az és akkor... Ha ellenkező nemű, nem-e gondolt "furákat", utána? Amúgy hihetetlen durva őszintének lenni, olyan mint valami drog, nagyon nagy stressz/feloldás ciklus, de még így se vagyok jó ebben...

Na jó, ez így gagyi lett, lehet rossz ötlet volt fáradtan kiírni ezt most.