Mit tegyek, ha nem bírom feldolgozni?

Nem háríthatod rá a felelősséget, hogy beleszerettél. Csak Magyarországon nem divat az érzelmi felelősség felvállalása. Mkivel azt lehet megtenni, amit hagyja, hogy megtegyenek vele.

Az igazság az, h mindig dönthetünk. Mindig. Az exem két év után pattintott. Ez még önmagában csak egy dolog, ami - mondhatni- bkivel megesik. A mód és az (szerinte) ok már sokkal viccesebb volt. Ha nem velem történik, még akár nevettem is volna rajta. Eleinte, hogy a szakításból felálljak, könnyebb volt őt hibáztatni, mert így könnyebb volt haragudni rá. Akkor a csalódottságom a túlélésem biztosította. Azonban mindeközben önvizsgálatot is tartottam, mert a fejlődés és a tanulás szempontjából ez is elengedhetetlen.

Sok dologban van egyezés egyébként a történetben.

Nem haragszom rá. Én hagytam, hogy úgy legyen, ahogy volt. Persze, ő is hibás sokmindenben. De az ő felelősségét ebben a történetben én helyretenni nem tudom és nem is akarom. Csak a sajátom, mert magamnak tartozom ezzel.

Engem is simogatott az exem, meg hozzám bújt, meg puszilgatott, meg mondogatta, hogy vigyázzak magamra - de ha épp bekattant, akkor meg kezet emelt rám és elhordott mindennek. Mégis ragaszkodtam hozzá, mert a kedves oldalát helyeztem magam elé, és hinni akartam, hogy szeret, fontos vagyok neki, majd megváltozik, stb. Utólag rájöttem, hogy hiba volt. Ráadásul leépítette az önbizalmamat, elhitette velem, hogy csak ő lát szépnek, én meg még hálás is voltam a törődéséért... Azt hittem, soha senki nem fog úgy szeretni, mint ő. Aztán rájöttem, hogy ennél ezerszer jobb emberek is vannak a világon, akik TÉNYLEG törődnek velem és szeretnek.

Adj időt magadnak, ne tartsd a kapcsolatot a sráccal. Amit előttem is mondtak, hobbikeresés, keress beszélgetős fórumokat a neten, ha sírnod kell, sírj, ne fojtsd magadba. A többit bízd az időre.

27/n

Amit írsz, hogy simogatott, ölelgetett, puszilgatott és tudni akarta, hogy biztonságban hazaértél-e, minden rendben van... hát Én is ilyen voltam. Csak Én a férfi szerepben... és jelenleg most Én is egyedül maradtam...

Mit mondhatnék? Baromira rossz érzés, hónapok teltek el azóta, valamicskét javult a helyzet, de ha eszembe jut egy-egy dolog ami a lánnyal kapcsolatos volt, akkor egy pillanat alatt képes vagyok az átlagos normál hangulatból egy olyan borongós, rossz hangulatba amit el sem tudnék mesélni.

Próbálj másra koncentrálni most, beszélgess a barátaiddal (még ha csak felszínesek is , de ezt mondjuk ne említsd nekik.. legyenek általános témák)... Fel fogod találni magad, ebben biztos vagyok.

"Tudom, itt véget kellett volna vetnem az egésznek, de soha nem szerettem még ennyire senkit. "

Miért lettem lepontozva?

A kérdező beleszeretett, van ilyen.

Aztán nem kapcsolt, amikor többször lerazta, és nem mutatta be a szüleinek sem,de szépeket mondott... tipikusan az a történet,amiből tanulni kell.

Ne emeszd magad.

Fel a fejjel :)