Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi bajuk velem az embereknek? Miért nem lehet velem is normális viszonyt ápolni?
Soha nem volt igaz barátom. Akiről azt hittem, hogy igaz barát, az is egy idő után letojta, hogy mi van velem. Hiába keresem őket, ők nem keresnek viszont, így egy idő után én sem zaklatom őket.
Körülöttem azt látom, hogy mindenki mindenkivel jóba van, és olyan könnyen befogadnak más embereket. Én hiába vagyok kedves, és csinálom azt, amit másoktól látok, én nem hagyok mély nyomot az emberekben, nem keresik a társaságom. Ha pedig magamat adom, akkor sem. Amíg érdekük fűződik hozzám jófejek, aztán el vagyok felejtve.
Egyedül a párkapcsolataimban találtam meg az igaz barátaimat. Eddig 3 párom volt/van, mindhárom a legjobb barátom volt. A jelenlegi párom is... ő az egyetlen, aki megért, és valóban ismer.
Igaz, nem is nyílok meg egykönnyen, de olyan sokan átejtettek már, és azt vettem észre, nem is akarnak megismerni. Rám aggatnak valami személyiséget, ami nem én vagyok, azt utálják, és utána már nem számít, ha a merő ellentéte vagyok.
Magamat viszonylag antiszociális, visszahúzódó és megfontolt embernek tartom. Az átlagtól magasabb intelligenciával és realitásérzékkel bírok, szeretek mindent logikusan és átgondoltan csinálni. Ám nekem is vannak gyenge pillanataim, mikor kizökkentenek a megszokott nyugalmamból, akkor hajlamos vagyok többet hibázni. Mindemellett szokatlan, ám jó humorom van, és bár emberek irányába nem, a szeretteim és az állatok irányába nagyon segítőkész és védelmező vagyok.
Sok mindenről el lehet velem beszélgetni, és bár nem értek egyet sok ember véleményével, nem nézem le őket, nem is éreztetem ezt velük.
De akkor sem értem, hogy mi bajuk velem az embereknek, miért nem tudnak velem is barátkozni, vagy esélyt adni arra, hogy megismerjenek?
válasza: válasza: válasza:Antiszoc leginkább azért lettem, mert én miért keressem mások társaságát, ha ők nem keresik az enyémet? :D Aztán a 10-15-20 év alatt bele lehet ám szokni :)
Illetve lehet, hogy sok ember gondolja intelligensnek magát, de nekem bizonyítottan átlag felett van az IQ-m. :)
Nem nagyképűségből írtam, amit írtam magamról, hanem azért, hogy kitűnjön, nem bunkó vagyok, vagy ostoba és azért kerülik a társaságom.
Jégcsapnak sem mondanám magam, mert aki közel kerül hozzám azzal nem vagyok távolságtartó. Viszont idegenekkel természetesen az vagyok egy bizonyos mértékig.
válasza: válasza: válasza:Igen, az 5-ösnek van igaza. Őszintén,nem kell nagyképűnek lenni ahhoz, hogy az ember ne érezze olyan jól, felszabadultan, izgalmasan magát egy csapat olyan ember között, akikkel nincsen sok közös pont bennük. Közös pont lehet a közös értékrend, közös gondolkodás, FIGYELJ! GONDOLKODÁS!!! Én néha ezt már bűnnek érzem, hogy gondolkodom, pedig nem vagyok antiszoc. Elindul egy új kapcsolat, és tényleg mák kell hozzá, hogy olyat találj, aki nem csak a felszínig akar veled evezni. Kezdődik egymás megismerése, és a legtöbb ember megáll egy szintnél, legtöbben nem szeretik a mélyebb gondolatokat. Én is kaptam már meg olyat, hogy:"hogy lehetsz ennyire komoly!". Pedig amúgy nem vagyok az, sőt!! De akkor nem álltam meg a felszínnél, hanem elkezdtem mélyebbre evezni, és ezt váltottam ki az illetőből.
És nekem sincs sok barátom, és nem is hiányzik. Vannak ismerőseim, én sem keresem őkeet, vannak a gyerekkori barátnőim, minden suliból, munkahelyről1, ill. 2., de én ezt normálisnak érzem, mert ezek a kapcsolatok nem műek, és nem értéktelenek, hanem van tartalmuk, és élvezem is őket. Szóval ne bánd ezt a dolgot, bár ha egyetlen barátom sem volna, (ha esetleg te ebben a cipőben jársz), akkor az azért már engem is nagyon zavarna. Amúgy 33 évesen, férjjel és 3 gyerekkel most találtam egy új barátnőt a nyáron, véletlenül futottunk többször össze az utcán, és kiderült sok közös egy véletlen elinduló beszélgetés után, de előtte úgy kb. 8 évvel ezelőtt lett új lánykapcsolatom!!! 8 évig semmi! Ezt kapd ki!
Hát, nekem 1 olyan lánybarátom van, akivel tartjuk a kapcsolatot, a többi "baráttal" ha összefutunk beszélünk. Illetve van még 1 ember, ő srác, akivel bár nem gyakran beszélünk, de minden évben felköszöntjük egymást szülinapkor, karácsonykor, névnapkor.
Ezen kívül mint írtam párom illetve édesanyám az, akik a bizalmasaim, ők tudnak mindent rólam. A családom többi része elítél, mert nem úgy élem az életem, ahogy ők, és a legtöbb ember, és bírálnak, épp ezért nincsenek bevonva az életembe.
Engem valahogy meg sem akarnak ismerni. Bár én is azt veszem észre, hogy a gondolkodás manapság luxus. Viszont eleinte én mindenkihez igyekszem kedvesen szólni, aztán ha látom hogy ismét hülyének vagyok nézve, én is változtatok.
Itt melóhelyen is azt látom, hogy mindenki mindenkivel kijön, én lógok ki a sorból. Mivel én nem részesítem előnyben a bulikat, és a piálásokat, ezért ha el is megyek egy rendezvényre hamar lelépek, mert inkább ülök otthon a film előtt, a kutyámmal az ölemben és párommal az oldalamon. Számomra az a kikapcsolódás.
Ezért azt veszem észre, hogy én ki vagyok közösítve, az emberek nem fogadják el azt, ha nem járok közösségbe. Így a véleményem sem számít, sokkal jobban meg kell dolgoznom a sikerért. Szomorúan vettem észre, hogy itt sem sok hasonszőrű ember van, pedig világelső cégnél vagyok. Nagyon sok a pesszimista ember, aki folyton elégedetlen... őket még kerülöm is.
Abban reménykedem, hogy az egyetemen megismerek új embereket, akik talán hasonlóak mint én (mesterképzés, nem alap).
Viszont elszomorít, hogy ennyire kevés ilyen ember van... van kolléga, aki állítólag szintén magas IQ-val bír, de még ő se adott esélyt arra, hogy megismerjen, mert ő is bulizik, meg iszik, nincs túl sok közös témánk, ha beleszólok is valamibe lekezelőek, hülyének néznek, így befogom.
Már alaptermészetből adódóan utálom az embereket, mivel állatvédőként látom miket művelnek, sokaknak a környezetemben is kőkori a felfogása az állatokról, és tartásukról, és bár eleinte megpróbáltam észérvekkel meggyőzni őket az újabb felfogás előnyeiről (ivartalanítás, oltás, chip, örökbefogadás), de süket fülekre talált, így felhagytam vele.
Értelmes vitákba sem tudok belemenni, senki nem megfelelő vitapartner. Apum halála óta nem vitatkoztam olyan igazán jót... Tudjátok, azt a fajtát, ahol mindkettőnknek megvan az álláspontja, és emellett ki is tud állni. Sajnos már ki is jöttem a formából :(
De mindettől függetlenül csak azt nem értem, hogy az emberek miért ítélkeznek úgy, hogy nem is ismerik a másikat?
válasza:Ha annyira magas intelligens vagy akkor szamold mar ki mekkora annak a valoszinusege hogy mindenki massal van a gond es nem veled.
Egyertelmuen latszik az irasaidbol hogy nagykepu embergyulolo modjara viselkedsz az emberekkel. Mindegy valojaban milyen vagy, ha igy viselkedsz ezt latjak. Azert nem baratkoznak veled, amiert te sem nezel be minden kutyaszar ala hogy van-e alatta valami ertekes.
válasza:A második hozzászólásod azért teljesen más képet vetít rólad, - gondolom te is tudod - a bevezetőben még sokkal finomabban fogalmaztál.
Azt írod " én ki vagyok közösítve, az emberek nem fogadják el azt, ha nem járok közösségbe"
- én úgy tudom, hogy akit nem kedvelnek az emberek azt közösítik ki, nem azért közösítik ki mert nem jár közösségbe. Ez már csak a egyenes vonzata annak, amiért nem kedvelnek.
Van még pár érdekes attitűd amire még ki lehetne térni.
Mindazonáltal még mindig nem értem, hogy azoknak a társaságát miért keresed, akiket elvileg lenézel, megvetsz?
Egyszerűen nincs benne logika. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!