Volt már olyan hogy valaki szünetet kért a párjától, házastársától?

Mi megbeszéltük a párommal hogyha meg is fakul a kapcsolatunk, akkor sem tartunk szünetet. Vagy teszünk együtt érte és próbálunk javítani rajta közös erővel, vagy elbúcsúzunk egymástól. A szünet egy olyan kiskapu, ami alatt bármit megtehet az ember, de mégsem szakad el teljesen a társától és ez unfair dolog. Továbbá pont azért becsüljük meg jobban egymást, mert tudjuk egy dobásunk van, és az kell, hogy működjön.

Szerintem ti is belestetek a tipikus hibába, hogy mindent a szerelemre bíztatok és hittétek ennyi elég a boldogsághoz. Nos a szerelem két embert valóban összehoz, de kapcsolatot egyben nem tart. A kezdeti időszakban, amikor minden új és minden szép, akkor még elég ha csak vagytok és éltek bele a világba. De utána ugyanúgy ápolni kell ezt is mint minden mást, amit szeretnél, hogy értékálló legyen. Legyen szó más emberi kapcsolatokról, egy bútorról vagy bármilyen használati tárgyról.

Szóval szembe kéne nézni a ténnyel, hogy kapcsolatotokkal csak annyi baj van, hogy nem foglalkoztok vele. Hagyjátok hadd működjön, de ti vagytok azok akiknek kormányoznia kéne. Egy idő után a szerelmet felváltja a szeretett, ami nem olyan hiper-szupi és látványos érzés, mint a pörgős szerelem, de ez minden esetben bekövetkezik. És onnantól már tenni kell a kapcsolatért, életben tartani a tűzet.

Feladhatod most, de szólók, ha ebből nem tanulsz a következő kapcsolatod is így jár. A szerelem mindig elmúlik és minden kapcsolatért tenni kell! Nincs kivétel.

Szünet=Fej homokba dugása, de semmi több értelme.

Nincs ilyen, hogy köztes állapot. Ha meg egyedül akarsz lenni, pár napra utazz haza szüleidhez, mert most így akarod.

Ha meg nem fog menni helyrehozni később sem, abból szünet ide vagy oda, tök mindegy, úgy is vége lesz.