Lehet komoly kapcsolat? Esélyes a távolabbi jövő?

18 éves lány vagyok, a barátom 21 éves.

Mielőtt még belekezdenék, kicsit vázolnám a mai világot...(kizárólag saját véleményem="Akinek nem inge, nem veszi magára.")

Legfőképpen az nyomasztó számomra, hogy sok ember szerint a mai fiatalok döntőképtelenek és éretlenek.

Nyílván vannak pávagyerekek és plázacicák (persze mégegyszer hangsúlyozom: Tisztelet a kivételnek!), de (és most nem nagyzolásból mondom) nem vagyunk olyanok.

És még szeretném most tisztázni, hogy nem szeretnék provokatív, rosszindulatú vagy "há' te oszt itt mit" meg "há' ilyen fiatalon-mitképzelsz" sablonokat olvasni! Köszönöm! :)

Nos...

Mi 3 éve vagyunk együtt (kicsit több, de nem érdekes).

Szeretjük egymást, megbízunk egymásban, tiszteljük egymást, stb-mint egy normális, kiegyensúlyozott kapcsolat.

Nem szoktunk veszekedni, szeretünk viccelődni, ugyanakkor komoly dolgokról is tudunk beszélni.

A szüleim is kedvelik a barátomat, ő is őket, és én is így vagyok az ő szüleivel is.

Van, hogy elmegyünk ide-oda, de sokszor inkább a tanulás marad előbbre. A tanulmányi átlagom mindig 4-es körül van.

El szoktam járni dolgozni, főleg diákmunkán, de gyakran szőlőbe is.

A szüleimtől mindig kapok valamennyi pénzt, de amit megkeresek, abból azért beszállok az otthoniakba, ha tudok-mindenben segítek.

A barátom rendszeresen is dolgozik.

A szüleim maximálisan megbíznak mindkettőnkben, és örülnek a kapcsolatunknak.

Már azt is említették, hogy azt is megengednék, hogy összeköltözzünk.

Szeretnék majd főiskolára menni, mellette valami kisebb megoldható munkát vállalni.

Eltervezni kettőnkkel kapcsolatban még nem terveztem messzi-messzi távolba, de már vannak elképzeléseim a jövőm/jövőnk iránt és nagyon bízom benne, hogy még komolyabb is lehet majd belőle.

Amióta mellettem van a barátom, minden jobban megy. A tanulás is, a közérzetem is sokat javult. (Elég nagy megrázkódtatás ért engem 13 évesen, de ez most más tészta).

Együtt szoktunk nyáron utazni, van hogy együtt töltünk több napot is, és mindez jó érzés.

Vele jó lenni.

Elköteleződésről beszélgettünk, érdekel mindkettőnket a téma, persze mindketten úgy gondoljuk, hogy majd mindent a maga idejében.

Nos. Az lenne a kérdésem, hogy mennyi idő után nem butaság gondolkodni a jövőn?

(NEM FONTOS: Szerintetek ezek alapján nekünk kellene?)