Mennyire sajnálja, nézi le a környezete az egyedül maradt kisgyerekes anyákat?

Attól függ. Nyilván ha tudom, hogy egyedülálló, akkor valamilyen szinten ismerem. Na már most ha egy elég könnyen kapható nőcske, akink becsúszott, és az aktuális éjszakai párja, akkor nem tudom sajnálni, viszont azt becsülöm benne, hogy legalább nem vetette el.

Viszont ha mondjuk a nő normális, csak szimplán félreismerte a férjét/párját, aki elhagyta, akkor kicsit sajnálom, de ha normális, akkor úgyis fog találni új párt magának, akár van gyereke, akár nincs. Ha meg azért robbant a dolog mert a nő félrement, hát akkor olvasd vissza az első soraimat. 22/F

Attól függ, mi a keretsztori.

Ha mondjuk csak úgy a semmire, pár hónapos kapcsolatba szült bele fiatalon, munka, végzettség, miegyéb nélkül, fiatalon, én azt lenézem.

Ha viszont olyan egzisztenciával rendelkezik, hogy ő maga is tudja nevelgetni a gyerekét, akkor csak szimplán sajnálom.

Nagyjából ilyen számkivetett kategóriává válik, hacsak nincs valami plusz amivel kompenzálni tud. (jó családi háttér, anyagiak)

A társadalmi megítélés általánosan az, hogy a gyerek kell, a gyerek jó és szükséges gazdasági és nemzeti érdekek miatt, de amint egyedül marad az egyik szülő, szépen kihátrál mögüle a társadalom egésze, és magára marad.

Ez egy szerényebb anyagi és kapcsolati(rokoni) tőkével rendelkező szülő esetén akár végzetes is lehet.