Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mekkora problémát jelent számotokra ha a párotoknak a családja és a gyerekkora úgymond zűrösnek mondható?
Arra akarok kilyukadni, hogy mondjuk egy olyan család ami semmiképpen se mondható jónak, vagy épp teljesnek ahol nagyon sok sérelem érte az adott illetőt mennyire hátráltató tényező ?
Én azt tapasztaltam, hogy a legtöbb embernél ez igenis olyan dolog mintha valami nagyon rossz tulajdonság lenne, bár a velejárója amit okozhat az lehet kellemetlen, de erről egyáltalán nem az illető tehet. Véleményem szerint aki ilyesmiken esett át, azt a legtöbb ember lelki betegnek gondolja, vagy olyan embernek aki nem normális és nem képes normális viselkedésre és inkább menekül az ilyen elől, vagy annyira lenézi a másikat, hogy még baráti viszonyt se hajlandó fenntartani mikor csak jó dolgokat kapott tőletek. Persze ez emberfüggő meg mondhatni az ilyen ember elég felszínes és analfabéta de szerintem aki tapasztalt hasonlót az tudja miről beszélek, és biztos számos ilyennel találkozott.
Volt rá példa, hogy beszélgettem itt valakivel aki közölte, hogy őt igenis zavarja a zűrös család és majd ő eldönti, hogy akar-e barátkozni a személlyel épp ezért jó lenne ha tudatná vele az illető, hogy ilyenben van vagy volt része, és akkor majd ő dönt. Ez ilyen viselkedésen nagyon el tudok szomorodni.
Volt egy másik példa mikor próbáltam kialakítani egy olyan közeli viszonyt ahol tényleg lehet számítani a másikra, próbáltam a legtöbbet adni stb, nem is ez a lényeg hanem az, hogy a szememben úgy viselkedett, hogy minden szép és jó, pozitív jelzések meg miegymás, és a hátam mögött meg aljas módon olyan embernek titulált akiből ő nem kér mert neki nincs szüksége olyanra aki sérült, és lehúzza.. Pedig ez nem igaz hiszen pont ezért próbáltam kerülni minden olyat ami valakit le tudna húzni, már az elejétől fogva, nem is húztam le, nem is fordultam hozzá amikor olyan állapotban voltam, egyszóval semmi ilyesmit nem csináltam reális szemmel nézve se, és mégis.. (Persze itt is lehet mondani, hogy a másik rossz stb meg felszínes de valójában ha nincs ez a probléma semmi gond nem lett volna és itt egy intelligens normális lányról van szó, aki sok másiktól különb és mégis képes így viselkedni..)
(Nem olyan esetekre gondolok mikor valaki tényleg segítségre szorulna mert lényegében egy energiavámpírként viselkedik aki totálisan lehúzza állandóan az embert)
A két sztorit azért írtam le, hogy példaként mutassak valamit arra amit a kérdésben próbálok taglalni.
válasza:
válasza:Én mindigis szerettem az "osztály/csoport kitaszítottjaival" haverkodni. Nekem az a tapasztalatom hogy akinél zürös volt a hattér annál mindig volt valami lelki defekt is. Ha nem energiavámpír volt akkor hullámzó kedélyű vagy nyámnyila vagy épp korához képest nagyon gyerek stb. Egyre se tudtam volna azt mondani hogy na igen ő komoly sérülések nélkül megúszta. Persze ezeknek az embereknek volt is okuk és lehetőségük sérülni. Láttam közülük olyat akinek teljesen normális lett az élete. Egész jó középiskola barátnő majd egyetem. És olyat is aki fiú létére a my little póni fanok közt találta meg a barátokat. De akár a társadalmi normák szerint akár máshogy mindenki megtalálta a maga közegét igy huszon pár éves korára.
Ezt csak azért írtam le hogy lásd sokan így is megtalálják a helyüket.
Olyan ember nincs aki megúszná sérülés nélkül a gyerekkorát a kérdés hogy mennyire sérült és mennyire tudja ezt kezelni.
Ha valakinek zűrös volt zűrös gyerekkora az a párom. Mély szegénység érdektelen szenvedélybeteg szülők stb. De tudja mik a problémái és próbálja nem rám terhelni de ettől még vannak.
Úgy gondolom hogy két fajta ember van aki siránkozik és sajnálja magát és aki elfogadja ami van és ezzel próbál valamit kezdeni.
Én ezt szoktam figyelembe venni és ez alapján döntök de megértem azokat is akiknél maga a háttér fontos.
válasza:Azt nem tudom, mennyire számít zűrösnek az én családi hátterem, mert végülis belegondolva mindig jó anyagi körülmények között éltem, megkaptam anyagilag mindent, amire szükségem volt/vágytam, de mégsem kényeztettek el, ezt a részét jól kezelték a szüleim. De érzelmileg nem igazán volt így. Apám eléggé érzelemmentes személyiség, ő volt mindig a nagy mumus a sarokban, aki mindig dolgozik és akit mindig zavarok. Anyám próbálta ezt kompenzálni, de egy ember kevés a jó lelkivilághoz.
Vannak hát nekem is problémáim. Kb akármikor beszélek apámmal/apámról, valahogy mindig elsírom magam. A pénzügyekről nem igazán lehet velem beszélni, mert a szüleim folyton azon veszekedtek, és gondolom most is arról folyik a vita mindig (az első adandó alkalommal elköltöztem otthonról), és az egyenlőtlen családi felállásokat is átvettem, minden egyes kritikus szót, még ha nem is kifejezetten ellenem irányul, de akkor is mindent úgy veszek, mintha engem hibáztatnának. Visszagondolva a fizikai részt leszámítva (apám sosem emelt kezet senkire, a néhány, egy kezemen megszámolható atyai pofon az mind indokolt volt) anyám egy bántalmazó kapcsolatban él, és a lelki terrorból kijutott nekem is bőven. Tehát, vannak itt problémák, nem is kevés.
Mindezeket próbálom kompenzálni, néha rájátszott, néha magától jövő, de általában egy harsány, pörgős, vidám személyként, és alapvetően ez dominál a párkapcsolatok/ismerkedések legelején, az apámmal való nem létező kapcsolatról meg a családi viszonyokról, a pénzügyekről nem is beszélve csak akkor kezdek el beszélni, miután már tényleg van egy mélyebb bizalmi viszony is. Az általad mondottakat nem tapasztaltam, főleg ugye ez a kezdeti szakasz miatt, sokan nem jutnak el a későbbi mélyebb ismerettségig, a legtöbb ismerősöm-barátom nem tudja, hogy milyen problémáim vannak, mert nem ismernek eléggé. Max annyit tudnak, hogy rossz a viszonyom apámmal. Ez meg elég sok más emberről is elmondható. Akiknek meg megnyílok, azok meg olyanok is, hogy meg lehet :)
Nekem tehát nem voltak soha ilyen negatív tapasztalataim. Ha nem látják rajtad, hogy sérült vagy, akkor nem fognak eleve úgy közeledni feléd, nem kell hirdetni a zűrös családi viszonyokat, egy idegennek ehhez semmi köze. Miután meg már megkedveltétek/megszerettétek egymást, akkor meg már nem olyan egyszerű emiatt véget vetni az ismerettségnek.
válasza:Attól függ. Édesanyámnak is zűrös volt a családja, mégis normális ember lett belőle. Az viszont fontos volt, hogy amikor "kirepült a fészekből" meg is szakított velük minden kapcsolatot, így nem hatott ki a párkapcsolatára a dolog egyáltalán.
Az exem családja is zűrös volt és ezzel együtt a baráti köre is. Na itt viszont nem szakított meg velük minden kapcsolatot, sőt... szóval ez nem működött, de legalább most már tudom, hogy mire kell figyelnem, ha párt keresek.
Szóval probléma, ha nem akar kitörni onnan, hanem vissza-vissza jár és dagonyázik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!