Lányok, ti hogyan reagálnátok egy ilyen vallomásra (akkor is, ha mondjuk nem akartok az illetőtől semmit)?

3: Köszönöm, és nem baj, hogy leírtad a véleményed. Fogalmam sincs, hogy ő mit érzett, annyit tudtam róla, hogy gátlásos, és a "jeleket" lehetett volna értelmezni így is, meg úgy is, legalábbis szerintem. Sokat gondolkoztam ezen, de a mai napig nem tudom, hogy ő randiként gondolt-e erre a találkozásra. Akkoriban eléggé mély volt a kapcsolatunk lelki értelemben, sok mindent megbeszéltünk, aztán a találkozás után visszahúzódtam, mert úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam, és unalmas lehettem neki. Nem is igazán beszéltünk, aztán egy idő után rászántam magam, és leírtam neki, hogy azért nem kerestem, mert azt hittem, hogy csalódott bennem, és nem voltam elég szórakoztató, meg visszahúzódónak éreztem, és ebből arra következtettem, hogy én nem voltam elég jó. Mondta, hogy ilyenről szó sincs, és nem volt visszahúzódó, aztán én szép lassan körvonalaztam azt, amit már fentebb leírtam. Szóval nem vagyunk igazán barátok, elég nagy a földrajzi távolság is, de nem hagy nyugodni a dolog. Nem tudok eligazodni rajta, mert alig tartjuk a kapcsolatot, hiányoznak is a régi beszélgetéseink, de az én hibám is, az eltűnésemmel nyilván elrontottam sok mindent, és a kiesett idő nem kedvezett a jó viszony fenntartásának. De közben arról szoktam ábrándozni, hogy hátha helyre tudnék hozni mindent, és újra fel lehetne építeni a kapcsolatot, de lehet, hogy ez csak álom.

Az a baj, hogy nem igazán értek a jelekhez, és már nem tudok hinni senkinek sem. Tudod, jártam már úgy, hogy egy lány mindig azt mondta, hogy örül, hogy hívtam, meg telefonon is sokat beszélgettünk, kedves volt, aranyos, aztán meg semmi, de nem értem, hogy akkor miért mondta, hogy örül, hogy beszélhetünk. Szóval én már nem hiszek senkinek és semminek. Egyébként nem tudok eligazodni a szóban forgó lányon, fb-on is mindig viszonylag rövid üzeneteket ír Messengerből, meg kedves, de nem tudom, érdekelné-e a közeledésem. Az is gond lehet, hogy ő eleve gátlásos, nem nagy pasizós, azt se tudom, hogy volt-e mostanában (vagy van-e) valakije, amikor találkoztunk, akkor is félénknek tűnt, és sose tudom ilyenkor eldönteni, hogy azért ilyen valaki, mert nem vagyok szimpatikus, vagy alapból gátlásos. Egyszer megpendítettem neki egy találkozót, nem zárkózott el előle, de amikor kérdeztem, hogy neki mikor lenne jó, mert akkor én is úgy szervezem arrafelé a dolgaimat, és hosszabb időt töltenék el a környéken, akkor azt mondta, hogy ne hozzá igazítsam a dolgaimat. Fogalmam sincs, hogy hogyan tovább, de jó lenne valami biztosat tudni, és valahogyan lezárni az ügyet.

Bő 200 km-re eljutni nem olyan egyszerű, szállást kell szereznem, meg akkor már össze is kötném az ottlétemet a "hivatalos" ügyeim elvégzésével, csak azt is előre meg kellene szerveznem. Egyébként első körben inkább csak puhatolóztam, hogy mennyire lenne nyitott egy találkozásra, végül is nem utasította el, tehát ez nem rossz. Igazából az is nehéz, hogy a szülei tiltották a fiúktól, meg ő sem kapott túl sok figyelmet, így nyilván neki is nehezebb volt hozzászoknia az egészhez, viszont nem tudom, hogy az elmúlt időszakban mennyire változott a helyzet, próbálkozott-e nála valaki, van-e valakije. Én sem akarom beleélni magam semmibe, de nem tudom őt elfelejteni, és az eddigi életem során ő volt az egyetlen, aki ilyen hatással volt rám. Amúgy én vagyok az idősebb 7-8 évvel (nem fiatalkorú ő sem), csak nincs túl sok tapasztalatom, sem szerencsém. Végül is megérteném, ha a korkülönbség miatt zavarna el, vagy más miatt, egyébként sem vagyok problémamentes (betegség), mondjuk ezt ő már tudja régóta.