Csupán azért mert házasok vagytok és a 23 éves lányotok azt mondja, hogy ő többet akkor nem akar majd látni titeket, nem válnátok el?

1. Undorító lánya van az illetőnek. Nem szabhatja meg az embernek a gyermeke, hogy a szülő hogyan éljen kivel éljen. Vagy akármit is tegyen, nincs hozzá joga.

És ha ez a lány valóban ilyen akkor jobb ha befogja mert ő is váltogat állandóan.

2. eleve gyerek miatt nem szabad együtt maradni évszázadok óta a legnagyobb marhaság.

3. Ez már egy 20 éves lány, igen nem gyerek, még is hülye, szóval hülye duma az, hogy a gyerek miatt nem, ez egy vicc...

4. Nem, egyáltalán nem kell nem kötelező azért együtt maradni valakivel mert házasok, bumm nem jól választott nem sikerült, mások is szakítanak szétmennek, itt a papírokkal van csak probléma, de csupán azért mert házas nem kell, hogy elb**assza a hátralevő életét.

5. 40 évesen pedig egyáltalán nem öreg és találhat mást, de ha jól értem lenne is más.

6. ha az a kölcsön közös néven van, akkor a felét fizetnie kell, tudtommal....de ezt sokminden befolyásolhatja, nem tudom lakásban élnek e vagy házban az a ház vagy lakás saját e, közös e mert aki elmegy azt elvileg ki kéne fizetnie a másiknak ha eladják a házat vagy a másik nem akarja akkor is jár a fele a másiknak, de ez összetettebb....

Na mindegy a kölcsön miatt pedig még nagyobb marhaság ott élni, ha van egy havi fix jövedelme az illetőnek és nem a másik tartja el.

De lényeg, hogy NEM, ezek miatt nem kell, nem szabad együtt maradni, tönkreteszi az életét, az a nagy gyerek meg így is úgy is sz**ärik rá.

Amikor az ocsem 10 eves volt es a valas szoba kerult ;(sosem akartak valni a szuleim csak beszelgettunk rola) akkor kozolte, "hogyha elvaltok akkor disznot kotok a sirotokhoz":-)))))))(pestiek vagyunk egyebkent:-)))

A sogorm 20 eves kamasz gyereke kozolte a sogorommal, hogyha elvalnak, vagy megcsaljak egymast akkor a tesojaval egyutt mindket szulot megolik:-)))

Szoval semmin nem csodalkozom. A no egy felnott, ergo nem kene h a 23 eves lanya befolyasolja a dolgot.

El lennék keseredve, ha ilyen érzéketlen, önző gyereket neveltem volna.

Elváltam, és a lányom MEGÉRTETTE, hogy boldogtalan voltam, és mivel nagyon jó a kapcsolatunk, fontosnak tartja/tartotta a boldogságomat.

Igaz, ő még fiatalabb, és még időben váltam, így nem egy rideg légkörben nőtt fel. Jelenleg van új kapcsolatom, és a lányom szurkol nekem, ő mondja, hogy látja, mennyivel másképp bánik velem a párom, mint az apja, és hogy ő is ezeket fogja "elvárni" mostantól a leendő társától (kedveskedést, törődést, figyelmet, indulatmentes problémakezelést).