A nők miért állítják gyakran úgy be a férfiakat, mint valami anyámasszonyatonáját, aki kis hőemelkedéstől meg akar halni?

Én az életben pont azt tapasztalom, hogy a pasik haldokolnak minden miatt. Vagy épp a másik véglet, mikor valaki akkor se hajlandó orvoshoz menni, mikor már komoly baj van.

Nekem pl sok évembe telt, mire találtam olyan pasit, aki nem ilyen :D

Ezt már én is észrevettem, aztán pont hogy a férfiak olyanok, hogy szarnak ráő, aztán már csak akkor mennek mikor nagy a baj.

A nők meg minden kis aprósággal szaladnak az orvoshoz meg a neten kutakodnak.

Nem tudom, én se értem.

Keresztapám egyszer karácsony után napokig hányt & hasmenése volt, de nem akart orvoshoz menni, mert majd ő kipiheni otthon az ünnepek alatt, aminek az lett a vége, hogy úgy kiszáradt, hogy be kellett vinni a kórházba infúziókúrára. Keresztanyám meg egyszer elesett, beverte a fejét valami régi vas lomba, de amikor keresztapám el akarta vinni, hogy kapjon egy tetanuszt, meg hogy egyáltalán nézze meg az orvos, hogy nem kell-e összevarrni a sebét, keresztanyám negyed óráig veszekedett vele, mert épp akkorra vártak egy vevőt, akinek meg kellett volna mutatniuk az eladó házukat.

Nem tudom, hogy ennek pontosan mi a tanulsága:

- hogy nem feltétlenül a nemünktől függ, hogy mennyire törődünk az egészségünkel

- hogy az idiótaság sem a nemfüggő

- vagy hogy milyen szép is, amikor a zsák megtalálja a foltját

Apukám egy kis hőemelkedéstől is itthon fetreng és jajgat (szó szerint, egész nap szuszog meg nyög), nem lehet szólni hozzá, mert ő épp beteg.

Nagypapámnak valami gond volt a lábában levő erekkel, fájt a lába, de még akkor se volt hajlandó orvoshoz menni, mikor elüszkösödött az egyik lábujja... áztatgatta gyógynövényes teákba, meg kenegette otthon kutyult körömvirág krémmel, végül le kellett vágni az ujját.

Egyik helyzet se teljesen normális szerintem.