Fordult már elő valakivel, hogy sose tudta elfelejteni az illetőt?

Nem. Nekem inkább az okoz problémát, hogy mindenkit teljesen elfelejtek. A nevük sem marad meg, nem hogy az arcuk...

Jelen! És elég lehangoló dolog, hogy így kell még leélnem X évet...Ráadásul amilyen szerencsés vagyok tuti sokáig fogok élni, csak hogy minél tovább szenvedhessek...:(

Neked mi a történeted úgy nagy vonalakban? :(

Én az első szerelmemet nem tudom elfelejteni. Nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe, 4 éve nem tudok róla semmit

Jelen, de én azt mondom, nem is felejteni kell igazán, hanem tanulni általa, végiggondolni, ha valami nem volt jó, és fejlődni, ami jó volt, arra meg tovább lehet építeni, és szép emlék, akkor is, ha vége. Én még arra is emlékszem, hogy oviban melyik kisfiú tetszett nagyon, és soha nem akart velem játszani, de mikor páros mondókás-éneklős körjáték volt, az óvónénik párba osztottak minket. Az oviból ballagás óta nem tudok róla semmit, mert másik iskolába vitték, mint engem, azóta már 30-as vagyok. Igen, voltak kellemetlen tapasztalásaim, élményeim, szakítások, reménytelen reménykedések, de mind adott hozzá valamit az életemhez, vagy tanultam belőle, vagy hajtott előre, vagy leromboltam egy falat általa... stb. :-) Próbáld meg így felfogni, nem kell felejteni, építsd be az életedbe. Minden tapasztalás téged segít, még ha kellemetlenül érint, akkor is. Tudom, ezt senki nem hiszi el, amikor éppen fáj, olyankor nehéz hinni, de így van.

igen