Barátnőmnek elmondjam, hogy még sosem volt párkapcsolatom, és szűz vagyok? 26/F

Egy ideje ismerkedünk, és amikor a múltamról kérdez...

Szóval, (apa nélkül) elég durva környéken nőttem fel, egy 15 lakásos társasház amolyan zárt közösségében, ahol huh... minden van! Gyereknek lenni jó volt itt, csak a velem egy idős gyerekek 12-13 évesen elkezdtek inni, cigizni, boltból lopni, és adni a gettó királya stílust (amiről a javarészt elvált-munkanélküli-alkoholista szüleik tudtak)!

Általános iskola kb ugyanez volt.

Szóval akikkel itt lehetett volna ismerkedni, azokat óvatosan kerültem (ha belevágtam volna egy ilyen kapcsolatba, már kijöttem volna az elvonóról, tele lennék tetoválva, börtönben ülnék, lenne 3 gyereken, akiknek nem én lennék a vér szerinti apja, és a haverom most a barátnőmet..., és még egy aids teszt miatt is izgulnék).

Normális lányt ide nem lehetett hozni - vagy mert van annyi esze, hogy nem jön ide... Vagy ha itt ki akarsz tűnni, érezteted, hogy jobb vagy náluk, felzabálnak!

Pl. Addig lopták a fánkat, amíg be nem vezettettük a gázt, az új kocsinkat összekarcolták, vettünk új mosógépet, szomszéd áthozta kimosni a ruháit, ha vásárolunk, alap hogy beszól a szomszéd "Itt izé vásároltok oszt nem attá kőcsön!?"

Egyedül a középsuli volt jó (ahol egyetlen napot nem hiányoztam), csak sajnos vége lett, és a tanulmányi eredményeimmel (habár sosem buktam meg, de sosem hagytam magam /ebbe nőttem fel/ nem volt nagy sikerem a tanárok között), így nem állt előttem sok lehetőség...

És most itt vagyok, barátnőmet munkahelyemen ismertem meg (nem tudja hol lakom).