Nők igénylik a figyelmességet, de ha figyelmes valaki valaki velük, "jófiú" kategóriába kerül. Szerintetek is?

Szerintem nincs így. Én mindig beleszerettem kicsit abba, aki elkezdett foglalkozni velem. Tudom, csúnya dolog, de ez van.

Akkor leszel simán "jófiú" meg egyszerű beszélgetőpartner, ha a legkisebb mértékig sem vagy neki szimpatikus egyébként, csak jól esik neki a figyelem. De a személyed nem nyűgözi le, nincs rá nagyobb hatással.

Tök mindegy, hogy figyelmes vagy bunkó, ha nem jön be.

Ha bejön akkor természetesen már nem mindegy.

Én a pincsikutya effektust nem szeretem. Amikor kb. így néz ki egy beszélgetés:

- Te hova szeretnél menni ebédelni?

- Nekem mindegy drágám, ahová te szeretnél menni!

- Én Mekizni akarok.

- Akkor én is.

- De meggondoltam magam, Burger King is jól esne most.

- Az nekem is!

És kb így.

Vannak határok.

Jól esik, ha valaki előre enged az ajtóban, szed nekem a tálból, felsegíti a kabátomat.

A "milyen napod volt?" például egy idő után idegesítő tud lenni, mikor egy fárasztó nap után el kell mesélni a dolgokat, utána kedvességből, de folyamatosan meg kell válaszolni a kérdéseket. ("Jaj, és nagy fáradt vagy?" , "Jaj, és sikerült kitakarítani?")

Jobb, ha csak beszéltek magatoktól, magatokról, ami fontos nektek, és lehet rátok csatlakozni.