Megtaláltam az egyetlen értelmes cikket a nőklapján?

Érdekes, az itt hozzászólok nagyon tiltakoznak a cikk ellen.

Nem, nem így van, hülyeség az egész...

Csak akkor miért van az, hogy alig lehet látni hosszú párkapcsolatot, ami még mindig tart?

És a hosszabb kapcsolatok többségének is a nő vet véget?

Ha nem igaz a cikk, akkor miért?

Én akkor is tartom hogy ahhoz nagyon mélyen sérültnek kell lenni hogy ezért dobj el egy kapcsolatot tudatosan vagy tudat alatt.

A kapcsolatok ezer okból mennek szét de szerintem a kompromisszumkészség és a tolerancia hiánya miatt megy szét sok kapcsolat. Az embereknek nincs türelmük és sokszor vágyuk se arra hogy tegyenek a kapcsolatért.

Egyébként kétlem hogy több nő dobna pasikat ha azokat leszámítjuk ahol a pasi megcsalta mert ott a pasi már dobta a kapcsolatot ha nem is nyíltan. Legalábbis a környezetemben látott szakítások nem ezt támasztják alá.

Teljesen rendben lévő cikk és kb. szó szerint ilyen válaszokat vártam. Valamiért a nők nagy részére jellemző, hogy ha a női nemet bármiféle kritika éri, ami akár csak pár nőre is vonatkozik, egyből ugranak és támadnak, hogy az nem úgy van.

Mondjuk, pár sör után, már jó pár csajtól hallottam teljesen ugyanazt, ami a cikkben le van írva. Meg egy csomó ismerősöm kapcsolatában láttam, hogy amikor minden rendben volt, a lány hisztis lett és létrehozott valami konfliktust.

Az oké, hogy a dolog természetesen nem vonatkozik minden nőre, mert olyat nehéz lenne írni, ami egy adott nemből mindenkire vonatkozik. Sokfélék vagyunk. De miért van az, hogy egy sokak által tapasztalt dologból valamiféle nemi szabadságharcot kell generálni? Nem ez az első eset. Kb. minden hasonló kérdésnél egyből átmegy abba a dolog, hogy az egyik nem bizonygatja, hogy ő nem olyan, tehát más sem és mekkora támadás a neme ellen. Ennek mégis mi értelme? És miért jó álszentnek lenni?

4es vagyok, hát én egy ilyen nőt sem ismerek. lehet én mozgok normális körökben nem tudom, de egyszerűen nem tudom elhinni hogy ez igaz legyen főleg 96%ban...hülyeség.

Igaz már elgondolkodtam azon hogy az én családomban nincs elvált pár, és a férjemében sem...és így sem boldogtalan házasságokkal vagyunk körülvéve, lehet tényleg ennyit tesz a példa, a közeg amiben felnövünk?

Az, hogy a saját kisebbségi érzése miatt "kiszeret" a párjából, az még a nôk között is extrémnek tûnik.

De olyat csomószor láttam / tapasztaltam, hogy ez a "nem vagyok elég jó a másikhoz" bizonytalanság ott volt, és a sima szokásos nôi aggodalmaskodás mellett gyakran gondokat is okozott a kapcsolatban - pedig amúgy totál értelmes nôkrôl van szó.

Mégis folyamatosan jöttek elô, hogy ô (szerinte) mennyivel butább, kicsi a melle, stb, és különben is miért ôt választottam, mikor mennyi sokkal jobb, bögyösebb, stb. lány járkál kint. Másik volt barátnôm meg szószerint megkönnyebült, amikor elôször lekerült rólam a poló, és kiderült, hogy azért akad némi sörpocakom is.