Általában ha valaki kedvesnek, szimpatikusnak tartja a másikat, akkor ez a szimpátia legtöbbször kölcsönös?

nem

nagyon rossz a kommunikációm, bezárkózó, szociális fóbia

Így elég nehéz szimpátiát ébresztenem másokban

Egy ilyen férfit ismerek, nekem ő olyan, mint a saját lenyomatom/alteregóm, hogy mondjam, letükröződésem.

Részéről is egy nagyon erős vonzalmat/érdeklődést érzek, ugyanaz az értékrendünk/világnézetünk. Általában érezni szokta a másik is, kölcsönös szokott lenni. Ritkán találkozom vele, de akkor semmi másra nem tud koncentrálni, és én se. Sose éreztem még ilyet előtte. Nem vagyok szerelmes, hisz nem ismerem közelről, keveset tudok róla. Mégis olyan mintha én ismerném a legjobban, mert senkivel sincs ilyen kapcsolatban. Ezt sose merném neki bevallani, csak azt beszéltük meg, hogy vonzódunk egymáshoz.:-) Fura az egész, amikor találkozunk, mintha egymás auráját is éreznénk, egymás veséjébe látnák. Sokszor gondoltam, hogy felkeresem, de aztán betojtam mindig.