Csak szerintem sokkal könnyebb élni úgy, hogy van egy szerelmed akihez oda tudsz bújni ha fáj valamit?

Nem örülnék egy olyan társnak, aki nélkülem életképtelen és arra szolgál neki a kapcsolat, hogy a panaszait rám zúdítsa.

Egy egészséges kapcsolatban mindkét fél képes egyedül is élvezni az életet, megoldani a problémáit, és inkább emelik, nem pedig lehúzzák egymást.

Személyes tapasztalatom, hogy amikor valamelyikünknek valami gond van az életében, azt a kapcsolat is megsínyli kicsit, olyankor nem boldog az együttlét sem, még ha támaszai is vagyunk egymásnak. Ha CSAK erről szólna a kapcsolatom, akkor inkább nem kéne. Szerencsére nem erről szól, hanem 90%-ban élményeket, pozitívumokat osztunk meg egymással, és csak 10%-ban gondokat.

>Annyi rossz van az életben és annyi fájdalom, hogy egyedül nagyon nehéz életben maradni.

Hagyjuk már a drámát. Egyedül nagyszerűen el lehet éldegélni, amennyiben nem veszed túl komolyan a társadalmi nyomást, amely szerint pár KELL. De az igaz, hogy egy jó kapcsolatban sokkal jobban, boldogabban lehet élni, természetesen. Ugyanakkor óva intelek attól, hogy minden problémádra a párkapcsolattól várod az automatikus megoldást. Nem így működik. A világ ugyanolyan akkor is, ha van párod, megmaradnak ugyanazok a problémák, sőt, jön egy rakás új is, de lesz melletted valaki, akivel együtt könnyebben megoldhatjátok ezeket, ha van némi eszetek.