Mikor nálatok van a párotok vagy te náluk, a szobában vagytok vagy ott ahol a család többi tagja?

"Mikor az egyik báttyámmal elhozta a barátnőjét egész nap a szobába voltak és a lány vécére ment ki csak, na én ezt teljesen elképzelhetetlennek tartom hogy mi ilyenek legyünk mert ez nagyon gáz"

Szerintem nagyon furán gondolkodsz. Ha átjön a barátod, akkor ellehettek ketten a szobában. Szeretkeztek egymással, beszélgettek, alszotok, játszotok (valami társasjátékkal mondjuk), stb.

Lehet az hogy néha kimentek beszélni a szülőkkel vagy tesókkal, de az idő 80%-át akkor is kettesben töltitek és ezzel semmi gond nincs.

26/F

Nekem nem volt ilyen, mert mire barátom lett, addigra én külön költöztem. :D amikor a barátom hazavitt a szüleinek bemutatni, ott aludtunk. Délután a családdal voltunk, beszélgettünk, ismerkedtünk, utána bementünk a szobába tévéztünk, szeretkeztünk és ennyi.

Nekem itt vált komolytalanná a dolog: "Én se aludnek nála, de amugy komoly a kapcsolatunk."

És akkor hol szoktatok találkozni? Vagy mindig csináltok valamit? Jók a programok, de szerintem kell kettesben is tölteni időt, jócskán.

Miért nem lehetsz otthon önmagad? Hány évesek vagytok?

Ha valóban komoly a kapcsolatod ahogy írod, akkor az természetes, ha együtt akartok lenni kettesben.De ha te nem alszol nála, ő sem aludhat nálad, akkor hogy oldjátok meg?

Elmentek szállodába?

Mi be szoktunk segíteni a háztartásba. Mondjuk nálunk már tényleg komoly a dolog. Hétvégén megyek haza, oda jön a barátom is, mivel jelenleg távkapcsolatban élünk, és nálunk van a találkozópont. Napközben csináljuk a teendőket, filmezünk, beszélgetünk anyummal, főzünk, kint játszunk a kutyámmal, ilyesmi. Este mindenki elvonul, bezárjuk az ajtókat, és kész.

Nálam a nagyon friss kapcsolatnál volt csak az, hogy becsuktam az ajtót, és kettesben voltunk. Ekkor olyan 17-18 éves voltam, és a barátom nem aludt nálunk, nem is aludtunk együtt esténként. Mostmár, 26 évesen teljesen máshogy megy a dolog, illetve mivel komoly a kapcsolat, így párom is besegít anyumnak a háztartásban, megcsinálja a férfimunkát, amit anyum egymaga nem tud.

Amíg el nem költöztem otthonról, addig én sem vittem haza soha senkit. Mindig én mentem az aktuális pasimhoz :D És olyankor beszélgettünk pár szót ugyan a szülőkkel, nagy ritkán volt közös kajálás is, de többségében inkább csak annyi, hogy köszöntem nekik és bevonultunk a szobába, ajtó becsuk, és max pisilni mentünk ki. Szerintem ez nem gáz, nem azért mentem hozzájuk, hogy a szülőkkel, testvérekkel legyek. A pár meg kettesben szeret lenni, elvonulni, bezárkózni, ne zavarják őket és ők se zavarjanak senkit. Mielőtt a vőlegényemmel összeköltöztünk volna albérletbe, azelőtt ő is az anyjánál lakott, és még amikor ott aludtam is, akkor is ez volt a műsor. Mentem, köszöntem, esetleg beszéltünk az anyjával pár szót, és bevonultunk a szobába, reggelig ki se jöttünk. Szerintem ez a normális, mégis, mit kezdjek én az anyjával? Még most, hogy nemsokára az anyósom lesz, sem nagyon van mit csinálnunk együtt, nem élünk együtt, unoka még nincs, jóban vagyunk de azért nem kebelbarátnők. A családi programokon, ott igen, ott mindig kint vagyunk a famíliával és nem vonulunk félre, de amikor simán csak mentem a kedvesemhez, akkor vele akartam lenni, nem mással.

Egyébként igen, csak ültünk a szobában, filmeztünk, beszélgettünk, szexeltünk, jól éreztük magunkat egymás társaságában.