Baj, ha "le vagyok maradva" a korombeli lányokhoz képest?

Üdv a klubban. Mondjuk az én ismeretségi körömben elég sok hozzánk hasonló nőt ismerek. 1-2 kortársam van, aki már házasodik...stb, de legtöbbjük szerencsére ésszel, tartós kapcsolatban, boldogságban, így ezekkel számomra nincs gond (az már más kérdés, hogy házasság után egyből elrejtem az összes ilyen illető posztját, mert nem érdekelnek babafotók).

Nem hiszem amúgy, hogy bármelyik is gond lenne, amíg a résztvevő felek boldogok, és házasság esetén nem elkapkodott, meg kikényszerített valamiről van szó.

Nem gond. Nem mindenkinek ugyanolyanok az igényei, vágyai, nem mindenki akar egyből, fiatalon családot alapítani, nem is mindenkinek van rá lehetősége, sőt, van olyan, aki egyáltalán nem akar családot. Mindenki úgy éli a saját kis életét, ahogy neki jól esik, sehol nincsen megszabva, hogy feltétlen kell családalapítás ahhoz, hogy teljes életed legyen, de az sincs megszabva, hogy ez mikor legyen. Én is 25 leszek, most kapok diplomát, szeretnék dolgozni és a szakmámban sikereket elérni, vannak ötleteim, terveim, amiket szeretnék megvalósítani, nekem ez most fontosabb (és fiatalabb koromban is fontosabb volt), mint az, hogy szüljek néhány gyereket (másrészt meg nem azért tanultam ki egy tök jó szakmát, amit szeretek, és amiben jó vagyok, hogy a karrierem elején otthon üljek a gyerekekkel). A közelemben jelenleg nincs olyan férfi, akivel gyereket akarnék vagy tudnék vállalni, de egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy akarok gyereket nevelni. Nálunk a család megérti, és örülnek, hogy a tanulást meg a munkát választottam a fiatalkori családalapítás helyett, látják, hogy szeretem, hogy jó vagyok benne, de szerintem ha a másik utat választom is szívesen támogattak volna.

Azzal sincs baj, ha valaki családcentrikus, mindenki másban leli meg az örömét. Van, aki abban, ha felnevel pár gyereket, mások meg munkahelyi sikerekben, utazásban, kötetlen életben stb.