Mit gondoltok az olyan emberekről akik?

Szerintem ez logikus lépés - nem lehet egyszinten kezelni a kapcsolatot és az "ellenkező nem legjobb barátot". Előbb-utóbb vita lesz. A "barát" beleugat a dolgokba, a partner féltékenykdhet...

Bár teljesen megszakítani hülyeség, csak tisztázni kell, hogy mostantól ritkábban beszélünk, mert nem te vagy az első. Bár sokan ezen rögtön durrognak és ennyi.

Egy párkapcsolat bimbózó kezdeteinél gyakran háttérbe szorulnak a barátok, különös tekintettel az ellenkező neműekre. Akár azért, hogy ne bántsa meg a másik felet, akár a másik fél féltékeny jelzése miatt, de szépen, lassan/vagy gyorsan leépítik ezeket az egyéb kapcsolatokat.

Sosem szeretek emberekről általánosságban nyilatkozni, mint ez is, helyzetfüggő. Van, aki azonos nemű barát létemre megszakította velem a kapcsolatot, amikor összejött valakivel, na az az illető azt kockáztatta, hogy hiába keres már fel utána, sosem lesz már meg az a nagy barátság. De megértem azokat az ellenkező nemű barátokat, akik kevésbé érnek rá a beszélgetésekre, találkozgatásokra, mióta párkapcsolatuk van, az egyiküknél utólagos elmondás alapján féltékenyek voltak rám-alaptalanul, a csaj azóta lapátra lett téve, mi meg még azóta is jóban vagyunk a haverral.

De van olyan férfi is, aki teljesen eltűnt, mióta külföldre kiköltözött egy nőhöz.

Egy szó mint száz, az ilyen ember a barátságát kockáztatja, vagy adja fel a szerelem oltárán. Hogy megéri-e neki, ő tudja...

És az ellenkező nemű barátok miért szakítják meg a kapcsolatot, ha a másiknak párkapcsolata lesz?

Mert én így jártam, mikor összejöttem a párommal.

Ja, amúgy költői volt ám a kérdés, a választ tudom. Nyilván nem csak barátságot akartak, de egyenlőre beérték vele, hátha később... És mivel bizonyossá vált, hogy ebből nem lesz semmi egyéb, mi értelme lett volna tovább tartani a kapcsolatot, inkább lekoptak...

Azt, hogy szánalmas érdekbarátok.

Két ilyenhez is volt szerencsém, de megmondtam, hogy ha az elmúlt másfél évben mint barát nem kellettem, akkor most se tarts igényt a barátságomra.

Egy barátság az barátság, akkor is, ha ellenkező nemű az illető. Ha valakinél ez a párkapcsolattal összeegyeztethetetlen, annak ez vagy nem csak barátság volt, vagy csak érdekből volt az, ameddig nincs más.

Attól, hogy lett párkapcsolatom, nem lett több időm... korábban is be kellett osztanom az időt a munka/család/hobbi/társas kapcsolatok között, ebből korábban az utolsó tényező főként a barátokra jutott, most meg elsősorban a páromé ez az idő. (Azonos és ellenkező nemű barátaimra is lényegesen kevesebb időm jut.)

De van egy lelki vetülete is... ellenkező nemű barátom valójában valami párkapcsolat-pótlék szerepet töltött be (én is neki). Amolyan "lelkitárs", akivel meg lehet osztani a hétköznapok örömeit, bánatait, de mindketten tudtuk, hogy más nem működne köztünk. Amikor nekem lett párom, akkor egyrészt be tudta tölteni ezt a lelki társi funkciót, vele kielégül minden ilyen irányú igényem, másrészt nagyon is érezhető, hogy a jóbarátom emiatt féltékeny. Félreértés ne essék: nem szexuális természetű féltékenységről van szó, hanem arról, hogy egy olyan funkciót, amit korábban ő töltött be, most mással valósítok meg. Mivel neki továbbra sincs párja, ezért ez egy nehéz helyzet. Nem szakítottam meg vele a kapcsolatot, de tény, hogy minimálisra korlátozódott, és ez nem csak rajtam múlt.

#6: a lelki társ, bizalmas legjobb barát simán összeegyeztethető a párkapcsolattal. Van, akinek pl azonos nemű az úgymond lelki társa.

Persze csak akkor működik, ha valódi lelki társként tekintesz rá, és nem csak egy kényszerű pótlékként.