Hogy nem undorodott tőlem ebben a helyzetben? 18L

Múlthéten szakítottunk a barátommal, majdnem egy évig voltunk együtt. Hétvégén pedig a barátaim kitalálták, hogy menjünk ki Deákra iszogatni. Úgy voltam vele, hogy jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. Azt hittem, már jól vagyok, kezdetben csak buliból ittam velük, aztán ez egyre átfordult szomorúságba, aminek az lett a vége, hogy egy egész üveg vodka+nem kevés bor lecsúszott. Úgy nőiesen széthánytam az agyam, közben hol bömböltem, mint egy óvodás, hol a szemét exemet szidtam...sose viselkedtem még ennyire alja módon, nagyon nem vagyok rá büszke. Az egyik haverom (aki egyszer még régebben mondta, hogy számára nincs annál gusztustalanabb ha egy lány részeg) viszont végig velem volt. Mindenki körülugrált, hozott vizet meg mittudomén, de ő egy mp-re sem mozdult melőlem. Fogta a hajam, simogatta a hátam, a kezében cipelt haza (ahhoz a haverhoz mentünk, aki a legközelebb lakott, rám való tekintettel..), akkor is összeszedett, amikor végighánytam az Andrássyt, majd már otthon, fél éjjel mellettem ült, borogatta a fejem meg nemtudom...persze ebből semmire nem emlékszem, a többiek mondták. Másnap bocsánatot kértem, mire csak azt mondta, hogy felejtsük el. Ez nekem tök fura volt, azután amit régebben mondott. És azóta is ugyanúgy viselkedik velem.

Az egyik bnőm szerint odavan értem, majd rosszul lett az aggodalomtól. Még kb. másfél éve egyszer lefeküdtünk. Bár ez itt aligha számít.

Ti mit gondoltok? Még mindig bánt ez az egész, de ez meg nem hagy nyugodni. Mindenki azt mondta, hogy nem egy aggódó CSAK barátként viselkedett..