Előfordult már veletek hogy rámentetek egy lányra, világosan közölte a csaj hogy "off", tovább erősködtetek és a végén megkaptátok?

Én egy házaspárt ismerek ahol a malacszerű lány egy sportoló fiút 4 évig fűzött, míg végre megkapta, remélem boldogok! :D

Tudom, hogy nem, a fiú az anyagiak meg a teljes kiszolgálás miatt adta be a derekát.

Egyszer volt ilyen. Még tizenéves koromban az akkori társaságomban volt egy srác, aki nagyon keményen rám volt izgulva. Akárhányszor találkoztunk, szociális médián keresztül (igen, akkor már volt, nem voltam olyan régen 18 éves :D ), folyamatosan azzal bombázott, hogy én milyen jó nő vagyok, ő mennyi mindent megtenne értem, ésatöbbi, ésatöbbi. Nagyon fárasztó volt, untam az egészet és egyáltalán nem imponált.

Akkoriban volt, hogy az első nagy szerelmem szakított velem, jócskán a padlóra kerültem tőle. A barátnőim erősen "megsajnáltak" (nagyon irritálta őket a hónapokon keresztül tartó szexuális frusztráltságom, mert szerelmi bánatomban még maszturbálni is elfelejtettem), és egy társas ottalvós bulin úgy intézték, hogy mindenki a párjával kerüljön egy szobába, vagy akinek nincs párja, azokat összerakták azonos nemű haverokkal, kivéve engem meg ezt a srácot. Mindketten jó részegek voltunk, én ráadásul 3 hónapja nem is szexeltem, szóval végül addig-addig nyomult a szobában, amíg beadtam a derekam.

Nem volt jó élmény egyáltalán, annyira aggódott azon, hogy nehogy elrontson valamit, hogy teljes mozdulatlanságba meredt, hozzám se mert érni, konrkétan élő dildóként használtam, de azért utána készpénznek vette, hogy mi járunk, kölyökkutyaként ott sündörgött körülöttem állandóan, tipikus papucs volt. A rend kedvéért megpróbáltam vele ezt a randizgatós dolgot, de csak rosszabb lett. Többet egyébként nem is feküdtünk le, és szép lassan a "járást" is leépítettem. Nem azt mondom, hogy megbántam, de... De ha visszatekerhetném az időt, nem csinálnám így, az biztos :D

Szerintem ha ennyire erősködni kell, erőszakoskodni és erőltetni, az egyik félnek sem jó.

Jelenlegi párommal volt hasonló.

Az új munkahelyemen ismertük meg egymást, elsőre nemet mondtam. Nagyon szimpatikus volt és más körülmények közt szívesen vettem volna, de a munkát nem akartam keverni a magánélettel. Mindíg udvarias volt. Az elutasítás után is, normális munkakapcsolatban maradtunk. Majd az egyik céges "buli" után félrehívott (nem volt alkohol, se buli inkább csak évértékelés és egy vacsora) és teljesen normálisan elmondta, hogy szeretne egy esélyt. Ha nemet mondok soha többet nem próbálkozik. Nem a külseje fogott meg, az intellektusa, az esze, az udvariassága, sose érdekelt a szerelem se a párkapcsolatok (az alkalmiak meg végképp nem), de ő megérte kimozdulni a komfortzónámból. Megegyeztünk és 2 hét múlva már máshol dolgoztam (jó a diplomám, több nyelven beszélek, nem volt sose gond az álláskeresés), mi pedig 3 éve együtt élünk, idén kérte meg a kezem.