Mi a véleményetek erről a kivárom, hogy ő keressen taktikáról?

Azt mondom, hogy aki "taktikázik", az ne csodálkozzon, ha előbb vagy utóbb a másik inkább keres egy olyasvalakit, aki nem szégyelli kimutatni az érzéseit.

Én azon az elven vagyok, hogy egy valamire való párkapcsolatban alapvető (kéne, hogy legyen) a nyíltság és őszinteség. A legelemibb elvárás, hogy ne kelljen "szerepet játszani" egymás előtt, és a párunk se játsszon szerepet előttünk.

Ha úgy tűnik, hogy nem foglalkozik veled eléggé, nem kapod meg az elvárható figyelmet, az egy kifejezetten nagy baj, de erre nem az a megoldás, hogy akkor te is hanyagolod őt.

Én meg mondjuk úgy vagyok vele, hogy ha valaki akar tőlem valamit, akkor keresni fog. Én is így vagyok ezzel, vagyis ha akarok egy lánytól valamit, akkor keresem. Ha nem keresem, akkor nem akarok tőle semmit... De ha látom hogy a másik soha vagy ritkán keres (kezdeményez), akkor hagyom a dolgot. Ha napokig-hetekig nem keres, annak megvan az oka, nyilván nem érdeklem. Vagy pedig annyira megszokta hogy te keresed mindig, hogy egyszerűen elkényelmesedett, úgy van vele, hogy "úgyis hívni fog, minek erőlködjek". Rá kell ébreszteni, hogy ha nem keres téged, akkor te sem fogod. Volt egy dal is, aminek ilyesmi volt a szövege: "Az a vesztes aki elsőnek telefonál"...

De mondjuk az is egy jó megoldás, amit az előttem írtak: beszéljétek meg, amennyiben van lehetőség rá.