Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
33 éves férfi és 18 éves lány?
Én vagyok a férfi, csak hogy egyértelmű legyen. :)
A történetünk a következő:
2 éve ismerjük egymást, egy társaságba kerültünk, heti szinten találkoztunk. Az elején nem nagyon foglalkoztunk egymással, de pár hónap után elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy jól megértjük egymást. Egy idő után még közelebb kerültünk egymáshoz és kialakult egy amolyan báty-húg viszony.
Viszont 2 hónappal ezelőtt (nem sokkal a 18. szülinapja után) összejöttünk és azóta is együtt vagyunk. Még gimnáziumba jár, most fog érettségizni, de ő már azt tervezi, hogy nyáron hozzám fog költözni. Nincs semmi gond náluk, rendesek a szülei, nem váltak el, "egész" családban él a 2 öccsével együtt, tehát nem menekül otthonról.
Magamat egy teljesen átlagos embernek mondanám. Nem voltam még házas, nincsen gyerekem, de voltak évekig tartó kapcsolataim, meg persze rövidebbek, egyéjszakás kalandok, stb., tehát van tapasztalatom.
És pont ez az, ami "aggaszt", ugyanis még senki iránt sem éreztem azt, amit ő iránta. Úgy érzem megtaláltam a páromat, akit mindig is kerestem, számomra ő a tökéletes társ.
Viszont én is tudom, érzem, hogy elég nagy a korkülönbség, sőt talán túl nagy.
Nekem már a családalapítás körül járnak a gondolataim, neki meg még ugye most kéne igazán kiélnie magát, pontosan emlékszem, hogy milyen voltam 18-20 évesen.
Szerintetek?
Van ennek a kapcsolatnak jövője?
Tényleg ő lehet az igazi?
kívánom,hogy megtaláld a számításaid,de rengeteget fog még ez a kislány változni...én csak 25 vagyok,de ég és föld a mostani, és a 18éves énem.
az ilyen kapcsolatoknak nem sokat jósolok.
Jajj, nem kell ám rosszra gondolni a találkozásunkkal kapcsolatban! :)
Egy zenekarban játszunk együtt, ahol 15 és 50 év között van mindenféle korosztály fiúk-lányok, férfiak-nők vegyesen.
Zenei pályára készül, úgyhogy akar továbbtanulni, ebben én is támogatom.
Igen, én is ebben a 18-25 éves korom közötti időszakban változtam a legtöbbet, de mondjuk én nagyon gyerek voltam 18-20 évesen (egyesek szerint még most is, mert olyan kölyökképű vagyok, nem kopaszodom, nem őszülök, nem vagyok elhízva, stb.).
Ő meg olyan díva szerű nő, biztos ismeritek azt a típust, akinek mindig rendezett a haja, szolid smink mindig van rajta, elegáns ruhákban jár, magassarkú cipőt hord (farmert, dorkót szerintem még nem fogott kézbe :D), de nem az a pláza piscás csaj, hanem mint aki valamilyen Ralph Lauren katalógusból lépett volna elő.
De nem valami beképzelt sznob (pedig első látásra annak tűnhet), házias, sportol, hétvégente pincérnőként dolgozik, hogy meg tudja venni magának ezeket a ruhákat, nem a szüleit pumpolja (meg engem sem).
Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy érettebb 18 évesen, mint amilyen én voltam.
Egyébként pont ezek miatt nem nagyon látszik a korkülönbség közöttünk, nem néznek meg minket az utcán, hogy az "öreg csávó milyen fiatal pipivel jár". :)
Köszönöm a válaszokat, szívesen olvasok még véleményeket!
Az eszéről, érzelmi intelligenciájáról még nem esett szó, csak hogy te halálra aggódod magad a korkülönbség miatt, meg hogy a csaj nagyon érett, mert nem fogott dorkót. (Amúgy" "másból" mennyit fogott? Tapasztalt párkapcsolat terén?)
Én is harmincas vagyok, és átérzem ezt a gondot. A velem egykorúak nagyon otthonülők, semmi derű bennük az élet felé, pia gyakran, mert belefásultak már a munkába, egyéjszakás kalandok, mert úgy érzik nem jut más, öreges öltözködés. A fiatalok meg szépek bár, de vagánykodnak, nem lehet velük intellektuálisan beszélgetni. Ők amiatt isznak, mert félnek a felnőttségtől, kapcsolatalakításkor játszmáznak.
Kedves 9-es!
Ez nem úgy működik, hogy eszembe sem jutna vele szóba állni akkor, amikor egy közösségbe járunk és minden héten találkozunk. Az elején nem foglalkoztunk egymással, de megtörtént az első beszélgetés és azon kaptuk magunkat, hogy megértjük egymást. És ez az egész egyáltalán nem indult szerelemnek/párkapcsolatnak...
Rengeteg téma van, bármiről tudunk beszélgetni.
Mondjuk nekünk külön-külön is jó a beszélőkénk, egyikünknek sem okozott gondot soha a másokkal való kommunikáció, az a fajta emberek vagyunk, akiknek mindig van egy jó szavuk a pénztároshoz, taxishoz, portáshoz, stb., akivel összehoz az élet.
De ez nem azt jelenti, hogy felületesek lennénk, csak könnyű volt megtenni az első lépéseket, azóta nyilván nem az időjárás a téma. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!