Mit tennétek, ha vki olyanba szeretnétek bele, aki akar gyereket, de ti nem?

Alapos önvizsgálatot tartanék, hogy miért nem akarok gyereket. Tapasztalataim szerint minden, a biológiai-társadalmi szokásoktól eltérő attitűdöt olyan tudattalan tényezők irányítanak, amelyeket tudatosítással jól lehet kezelni, befolyásolni. Ez nem azt jelenti, hogy az általánostól eltérő gondolkodásmódnak nincs létjogosultsága, csak fontosnak tartom, hogy pontosan értsem az okát. Mert ha pl. valamilyen tudattalan félelem, szorongás irányítja az életem, az semmiképpen nem szerencsés, azzal érdemes megküzdeni.

Ha egyedül nem megy, hát szakember segítségét is érdemes igénybe venni.

Ráadásul, ha valami tudatossá válik, akkor úgy lehetővé válik értelmesen kommunikálni a környezetem felé is. Tehát kétesélyes a dolog: vagy rájövök, hogy mégis szeretnék gyereket, vagy tudatosul, hogy nem, és miért nem, és ezt meg tudom beszélni a társammal racionálisan.

Tapasztalat, hogy sokkal inkább elfogadható a másik fél számára is, ha nem valamilyen homályos indokkal jössz.

És igen, fennáll a kockázat, hogy a másik így sem fogadja el, de ezzel meg kell tudni barátkozni. Én bizony senkit nem kényszerítenék arra, hogy miattam lemondjon a vágyairól, elképzeléseiről, mert ez hosszú távon megmérgezné a kapcsolatot. Szerencsére megtanultam már az orromnál tovább látni, és tudom, hogy a rózsaszín köd elmúltával nagyon fontos a hasonló értékrend, ezért nem tervezek hosszú távra olyannal, akivel nem egyeznek az elképzeléseink.

Nincs kompromisszum. Nem akarok gyereket, nem jövök ki a gyerekekkel, sokan ezt el sem tudják képzelni, de engem soha nem tudna egy baba boldoggá tenni, gondoljon mindenki azt rólam, amit akar.

Hiába szeretnék bele olyanba, akinek teljesen más az értékrendje. Nem működne.