Nagyon megbántottam a barátomat. Most nem merek a szemébe nézni se. Szerintetek mit csináljak?

Valami nem világos.

Most a barátod azt akarta, hogy a nagybátyjához költözz Németországba vagy együtt mentetek volna vagy mégis mi?

És egyébként is, igazad vagy. Ha nincs kedved menni akkor az a te döntésed, neki meg rád erőszakolni nincs joga az utat.

Egyáltalán nem jogos, hogy kiakadt, és főleg teljesen érthetetlen, miért fenyeget szakítással. Neked nincs pénzed erre az útra, ezt ő miért nem tudja felfogni? Miért neki áll feljebb?

Egyedül azt tudom elképzelni, hogy őt bántja az, hogy te nem állsz készen megismerni a rokonait, mert hiába vagytok csak fél éve együtt, ez már simán beleférne (ha mondjuk a szomszéd városba mennétek vendégségbe). Mikor mi fél éve voltunk együtt a párommal, ő elhívott az egyik távolabbi rokonának az esküvőjére, ami messze is volt, és nagyon sok rokona volt ott, akiket előtte nem is ismertem, de szívesen mentem. A barátod gondolhatja azt, hogy számodra ez a kapcsolat nem annyira komoly. Erről nem ártana beszélgetnetek.

De egyébként azt megértem teljesen, hogy fél év együttjárás után kényelmetlennek éreznéd, ha napokig laknál vendégként egy vadidegennél, hiába a párod rokona. Ez sokaknak kellemetlen lenne. Próbáld megértetni a barátoddal, hogy nem vele van bajod, nem a kapcsolatotokkal van bajod.

Egyébként ő miért nem tud elmenni nélküled? Miért kell lemondania az utat? Ezzel csak zsarolni akar téged, hiszen te sem örülnél, ha miattad maradna ki ebből, és azt hiszi, ezzel majd meggyőz. Ezen is látszik, hogy egyáltalán nem fogta fel, milyen oka van annak, hogy nem szeretnél menni.

Az nem jó indok, hogy nem szeretnéd még megismerni a családját.

Én is kiakadtam volna ezen fordított helyzetben...

A pénz az viszont igen.

Megmondtad neki, hogy jó menjünk, de te fizeted az egészet, mert nekem erre nincs kapacitásom sajnálom.