Nők ti egy kapcsolatban meddig játszotok szerepet, az igazi valós énetek mikor mutatjátok meg kell az ál/arc valójában vagy jó néha mögé bújni?

Köszönjük az őszinteséget.

23/F

Hosszú távú kapcsolatban nincs értelme álarcot viselni, örökké úgysem tarthatja fent senki.

Aki így kezd bele, az csak alkalmit keres, és ha kiszúrom, már repül is mint a hasmenéses macska...

Ebből következik, hogy én is önmagam adom. Hiába jönne be a másiknak a színjáték, engem kell, hogy szeressen és elfogadjon.

Amúgy sem tudom megjátszani magam, se rövid, se hosszú távon. Sajnos megátkoztak azzal, hogy nagyon beszédes arcom van, egy szót se kell szólom, rögtön minden látszik rajtam.

Egy kapcsolatom volt ahol az elejétől kezdve önmagamat adhattam és nem kellett semmit elrejteni. Ez a jelenlegi párom és életem szerelme.

Korábban mindig kellett valamit "tettetni" vagy elrejteni, és el sem tudom mondani mennyire jó érzés magamat adni.

Mondok egy példát: korábban volt autób*i pasim, engem az autók abszolút nem érdekelnek, de muszáj voltam úgy tenni, nehogy leégessen a haverjai előtt.

A mostani páromtól kérdeztem, hogy zavarja-e, hogy engem nem érdekel annyira a kocsija (sokat foglalkozik ő is vele) és azt válaszolta, hogy nem, ő azt a lányt szereti, aki mindig a világűrről meg a csillagokról magyaráz (a hobbim).

"Mondok egy példát: korábban volt autób*i pasim, engem az autók abszolút nem érdekelnek, de muszáj voltam úgy tenni, nehogy leégessen a haverjai előtt. "

Miért lett volna muszáj?

Jó, így visszagondolva szerintem is hülyeség volt, de szerelmes voltam, és meg akartam felelni abban a társaságban amiben ő mozgott.

Nyilván ha elvisz közéjük én meg kijelentem, hogy bocs, de engem ez nem érdekel, akkor kb senki nem állt volna velem szóba meg több alkalom se lett volna, hogy elvisz barátkozni.