A szenvedélybetegek tudnak szeretni?

Nem. Egyrészt azért, amit az első válaszoló leírt, eltekintve a függőség tárgyától.

Másrészt azért, mert a szenvedélybetegség általában a realitások elől való menekülés, ebből kifolyólag az ilyen ember tele van lelki gondokkal, amiket valószínűleg elnyom magában, ezért menekül a függőségbe. Aki pedig saját magát nem szereti, az másokat sem fog tudni szeretni.

Tudnak. Mint ahogy a legtöbb más lelki beteg is. Szépen is nézne ki a világ, ha nem tudna szeretni valaki, aki dohányzik, vagy aki csokifüggő, vagy aki bizonyos szokások rabja.

Ne essünk abba a hibába, hogy csak az alkoholizmust és a drogot vesszük ide!

Bár ha valaki gyengébb jellemű, vagy idegrendszerű, vagy nem tud valamit feldolgozni és ezért rászokik az alkoholra, vagy a drogra, még nála sem feltétlenül arról szól az egész, hogy nem tud szeretni, viszont ezek egy idő után fizikai függőséget hoznak létre, amiről sajnos nem olyan könnyű leszokni, hogy "szeretek valakit és máris abbahagyom".

Tudatosulni kell az illetőben, hogy ezzel nemcsak a saját egészségét teheti tönkre, hanem a szeretteit is. De még ha úgy is dönt leszokik, sokszor ez sem elég: az okot kell megszüntetni, feldolgoznia.

De ez nem azt jelenti, hogy többségükben ne tudnának szeretni.

Persze akik már nagyon súlyos, előrehaladott állapotban vannak sokszor már tényleg nem úgy gondolkoznak mint előtte él már semmi és senki nem érdekli őket.

" egy alkoholistának"

Ki az alkoholista? Aki teljesen szétcseszte az életét? Vagy az is aki, hetente 1x2 lerészegedik? Vagy havonta? Vagy nem is lesz részeg, csak minden iszik 1-2 sört?

Persze. Méghozzá szenvedélyesen. :)

A viccet félretéve: miért ne tudnának?

Az ember már csak olyan, hogy párhuzamosan több dolgot is tud szeretni egyszerre: barátnőjét, szüleit, kutyáját-macskáját, kollégáit, ismerőseit, zenét-látványt vagy akár a csendet... nárcisztikusok önmagukat...

A szenvedélybetegeknél ezekhez még hozzájön a betegségük tárgya. És ennyi.