Ti hogy rendezitek magatokban a dolgaitokat, erzeseiteket?

Alapvetően arra törekszem, hogy egy lépéssel hátrébbról = mintegy külső szemlélővé változva is lássam, illetve térben/időben a környezetével együtt; nézőpontot cserélve a többi szereplővel, stb.

De az alapvetőm valahol feleslegesnek tűnik (csak a megszokás v. kialakult személyiség nagy úr), és sokkal egyszerűbb megpróbálkozni a jelenben éléssel: az elmúlt, most most van.

Sok gondunk társadalmi szintig bezárólag abból fakad, hogy hitért, ígéretekért lemondunk a mostról, a jövő javára, ami aztán nem jön el, de a pillanat, azaz az egyetlen "hely" ahol cselekedni, tehát változtatni is hatalmunk volt, is elúszott.

Tehát, ha másképp nem megy a gondolattól mentesedés, akkor valami olyan tevékenységbe kezdek, ami a szellemi kapacitásomat leköti. Egy séta erre alkalmatlan, az alatt bőven tudok kattogni.