Mit csinálnátok ha olyan helyzetben lennétek, hogy valaki már már akkora szeretet nyújt felétek, hogy szinte már kezelni se lehet és átmegy olyan érzetbe, hogy ez sok?

Alap esetben én nagyon örülnék annak ha lenne valaki aki képes felém nagy szeretet nyújtani, bár igazából már annak is ha csak egy kicsit nyújtana valaki felém, tehát nem csinálnék semmit se. Feltehetőleg boldogabb lennék mint most vagyok.

A másik szituáció mikor valaki nem mondja, de érezhetően másképp szeret mint te őt, bár itt sanszos, hogy erről van szó, akkor meg kell próbálni vele beszélni, hogyha te nem úgy érzel iránta, és el kell neki mondani, hogy számodra ez nyomasztó és úgy érzed, hogy sok mert nem tudod viszonozni azt amit ő nyújt neked. Ezt még azelőtt kellene megtenni mielőtt elhidegülnél tőle annyira, hogy már a társasága is zavaró legyen és úgymond "menekülj előle" mert nem kérsz az érzéseiből.

Kérdés, hogy ezen mit értesz pontosan.

Ha valaki túlságosan, ragaszkodó, szeretetéhes, és birtokolni akar, akkor azzal nem sokat tudsz csinálni, mert ez az önbizalomhiányból ered. Önbizalmat építeni pedig mindenki csak saját magának tud. Ez általában hosszabb folyamat.

Sajnos nem írtad le a szituációt, így elég sok minden lehet. A párod? Zaklat? Vagy csak simán megfolyt azzal, hogy ott van, segít, félt, próbál a közeledben lenni?

Ha valakit már annyira közel engedtem magamhoz, hogy szeretetet vagy bármit tudok tőle kapni. Megpróbálnám megbeszélni, hogy mi az ami sok és mit várnék tőle. (ha semmit, akkor azt)

Van az a helyzet, amikor már az is sok ha ír egy sms-t, vagy megkérdezi, hogy van-e kedved menni valahova. Pedig nem akar semmit, vagy csak nem azt amit Te.

Ha feltetted ezt a kérdést, akkor zavar Téged, nem érzed azt amit Ő, de akkor sem közömbös a másik.

Üljetek le és beszéljétek meg.