Mi lenne szerintetek a legjobb megoldás?

Barátnőmmel össze vesztünk, mert füllentett és nem mondta el a problémát. Pedig én csak ennyit kértem tőle, ha van valami beszéljünk róla. Úgy érzem, hogy ezek után nem nagyon tudnék, meg bízni benne. Beszélgetésünk folyamán, azt mondta hogy ezeket nem mondani, kell hanem észre venni. A problémákra gondolt, mondtam hogy minden kapcsolatban, meg kell beszélni, a kommunikáció a legfontosabb. Ez után be jött az anyja, aki mondta nekem hogy ne írjak, munka idő alatt a lányának. Erre nagyon be rágtam, és mondtam hogy ne hogy már ő szabályozzon be engemet. Akkor írok amikor, én akarok és gondolok-rá. Mondtam hogy be is bszna ha maga mondaná meg. Elindultam haza, barátnőm utánam akart jönni. Sírt de az anyja vissza fogta. (Felnőtt nő létére, szabályozgatja.) Ideges lettem erre, és mondtam hogy mit kell vissza fogni? Amire, azt válaszolta hogy menjek ki. Már tiszta ideg voltam, oda mentem kiabáltam, hogy mit képzel magáról. Mondtam neki, hogy akkor nem féltette így, amikor a nevelő apja szexuálisan zaklatta, maga azt hagyta akkor az nem volt fontos. Mondtam hogy legközelebb, ne telefonáljon hozzánk, a lányát és magát sem szeretném a közelembe meg látni. Rendesen be volt, már szrva az anyja, meg sem mert szólalni. Mikkor mentem ki, a barátnőm jött utánam, hatalmas ideg volt bennem. Sírt és próbált hozzám bújni, de én folyamatosan el löktem magamtól. Közben sírtam én is, soha nem szoktam sírni. De nagyon rossz volt, és rosszul eset azért nekem is hogy ennyi idő után, vége a kapcsolatunknak. Utána persze hívott vissza, az anyja és ő hogy menjünk be. Nem mentem, de be olvastam az anyjának, hogy ez volt az utolsó, hogy szabályozgatta még egyszer meg látni nem akarom. Meg ígérte nekem hogy több ilyen nem lesz.

Igen a lányát régen szexuálisan zaklatta, az anyja lovagja. De akkor nem féltette, és most hogy felnőtt a leány most akar az anyja lenni.

Leányzóra pedig vissza térve, nem is értem miért füllent. Szerinte csak fűlentett és nem csalt meg. Véleménye szerint, ez nem akkora úgy. Számomra pedig igen. Nekem az őszinteségnél fontosabb nincs is. Inkább bántson meg. De legalább tudom hogy miben, vagyok a rossz és javítsak.

Több mint két év alatt, nagyrészt 99%-ba én mondtam neki, hogy üljünk le és beszéljünk. Ahol elmondtam minden problémámat, ezt elvárom tőle is... Erről már szóltam neki, de mint írtam fent. Azt mondta, hogy ezt nekem kéne észre vennem rajta. Egyszóval vár a sült galambra.

Tudja hogy betegesen ragaszkodik hozzám, akkor miért csinálja ezeket? Én el mondtam a szemébe, hogy én úgy érzem neki, nem fontos a kapcsolatunk neki, csak az a lényeg hogy valaki legyen vele. Pedig szeret nagyon! Nem is értem, mire jók ezek előbb utóbb úgy is kiderülnek.

Elegem van hogy fontónosan szabályozgassa. (Nem úgy hogy nem, jöhet át hozzánk vagy valami.) De egyszerűen nem mehet, akkor sétálni amikor akar. Most is kint, beszélgetünk de addig be nem ment...

Nem akartam így viselkedni, de már az idegtől nem tudtam normálisan gondolkozni.

Azt is kicsit gáznak, tartom hogy sírtam... Soha nem látott még sírni, nem sírtam ennyire még talán soha...

Mellesleg nem csak a bizalom véget, de ha már nem egyszer meg kértem, és még is így áll a kapcsolatunkhoz akkor szerintem, semmi értelme nincsen folytatni.

Nagyon ragaszkodik hozzám, azt mondtam neki, addig nem találkozunk még el nem múlnak, az érzelmek. Utána lehet szó, barátságról. Más különben zaklatnák a családomat.

Igen egyszer már volt, ilyen hogy szét mentünk, egy időre. De folyton a nyakamra jártak, nem hagyták békén a családomat. A rendőség sem tett semmit sem. Adtam még egy esélyt, a kapcsolatnak. Nem kényszerből, még szeretem akkor is. Most is szeretem, de így nem látok sok reményt a dolgokban. Ettől függetlenül ha ő ilyen, és kicsit butus az még nem azt jelenti, hogy mindent el lehet nézni.