Miért érzem ezt? Mi lenne a legjobb megoldás?

Nagyon szerelmes voltam, kedvesen és oda figyelően közeledtem felé. Reménykedtem hogy lehet köztünk több is. Ezért még a barátságba is belementem. Úgy gondoltam, hogy jól alakulnak a dolgok, hogy van remény. Azt hittem hogy ő tényleg az a nő akit kerestem. Voltak már párkapcsolataim, de soha senkit nem szeretem ennyire. Sokat nevetünk, jól éreztük magunkat. De a rózsaszín köd teljesen elvakított. Megalázó és kihasználó volt velem. Akkor csak a pénz kellet volna neki, meg hogy körbe ugráljam. Nagyot csalódtam benne, a sérült önérzetem miatt, éreztetni akartam vele, hogy még is milyen. Én sem vagyok jobb semmivel sem, tudom. Egy szóval tettem, én is nagyon csúnya dolgokat. Nem a háta mögött, csináltam ezeket. A szemébe mondtam, hogy ez lesz. Más nőkkel ismerkedtem és le feküdtem. Kicsit talán túlzásba is vittem a dolgokat. Szeretem sokszor hogy fut utánam, annyira jó érzés volt. De utólag már bánom, hogy ilyeneket tettem. Azóta viszont, teljesen más a helyzet. Kicsit több mint egy éve nem csinálok ilyen dolgokat. Meg ismertem a jó oldalát, nagyon tud szeretni. Környezetem szerint is nagyon oda van értem. Én viszont már nem szeretem annyira, szeretni szeretem de nem annyira mint régebben. Boldog vagyok és boldog ő is. Legalább is ha vele vagyok. Néha ha egyedül vagyok eszembe, jutnak ezek a dolgok és kicsit utálom őt ezekért.

Mellesleg sokat veszekedünk, de próbáljuk megoldani a problémákat.

Mikkor voltak ezek a dolgok, teljesen 0-ra ment az önbizalmam. De most elég szép önbizalmat építettem fel.