Lányok, hogy esne nektek, hogyha egy ismeretlen, de igényes huszonéves pasi a metrón hátulról átölelne titeket megpuszilná a nyakatokat és aranyosan rátok mosolyogna?

Igen, jó lenne, ha mindenki bízhatna mindenkiben, ha lehetne mindenkiben bízni.

Amikor anyukám fiatal korában még tanult egy megyeszékhelyen és egyszer Budapestre látogatott apámhoz, akinek akkor már menyasszonya volt, kilopták a pénztárcáját a táskájából, iratokkal, vonatjeggyel együtt, egy másik utas vette észre, aki segített neki, de nem tudott volna hazautazni.

Novemberben a Margitszigeten a futópályán támadtak meg egy nőt, aki sportolási céllal futásra használta a pályát.

Egyszer külföldről hazafelé utazásom közben az egyik utastársamnak a mobiltelefonját lopták el, Bécsben kezdhette a napot a rendőrségen, vasárnap.

Édesbogár, ha te ki akarod mutatni valakinek, hogy szimpatikusnak találod, felnőttként másképp kellene megtenni. Ez a módszer maximum a szeretethiányos elsőseimtől elfogadható, akiket szívesen megölelek én is, mert vágom, hogy ebből keveset kapnak.

De a metrón ismeretleneket ölelgetni egyenlő a szatírsággal. Ennyire nem lehetsz béna a kommunikációban...