Volt már olyan veletek, hogy az élettársi kapcsolat alatt megismertetek valaki mást és belezúgtatok?

Szerintem ne erőszakold meg magad.Elvárásból ne állapodj meg.Te vagy a legfontosabb!:)

Biztos frusztrálhat,hogy erőltetnek külsőtényezők olyan helyzetbe amit a szíved mélyén nem szeretnél..változtass radikálisan.Nehéz,átestem ezen tudom milyen.

Ha már más emberen jár az eszed...ott már gondok vannak.

Szerintem ennek a kapcsolatnak vége van, pláne, hogy már új férfit is észrevettél!

Remélem nem függsz a párodtól anyagilag,mert akkor nehéz dolgod lesz. Nem az a baj, hogy más érdekel, hanem, számolnod kell azzal, hogy elhagyod a vőlegényed,és aki most tetszik,azzal se lesz semmi, és egyedül leszel. De tudnod kell, hogy jobb egyedül,mint egy állóvizű lapos kapcsolatban,ahol gyakorlatilag a vőlegényed nem is érdekel már téged.

nyugodt lenne egy ideig, de teljes boldogtalanságban lennél! egy idő után hihetetlen stressz és szorongásban élnél,NE AKARD EZT kérdező...

lépj... mond meg neki, hogy nem vagy vele boldog és jobb,ha külön utakon folytatjátok.

Minden jót kívánok :)

A kérdésre válaszolva: volt. Nagy vonalakban leírom nálam mi volt, hátha segít egy olyan ember válasza is, aki már átesett ezen. Nem is olyan rég. Jól döntöttem. A szituáció nagyon hasonló volt, de mégsem ugyanaz. Sokat dolgozott, alig volt időnk egymásra, sokszor úgy éreztem nem figyel rám, de azt is beláttam hogy az ő munkája ilyen. Soha nem éri utol magát, feszített a tempó. Fáradt volt, kedvetlen stb. Nos, egy ismerősömmel (munkahelyem révén, de nem kollégám) elkezdtünk beszélgetni. Személyesen, telefonon. Találkozgattunk is. Úgy éreztem ő megért, bolondul értem, jól esett. Kedves volt és nagyon de nagyon vonzódtam hozzá... Őrlődtem. Nekem is átfutott az agyamon hogy mi lenne ha. Mint nálad. Annyi különbséggel hogy tudtam hogy a párom biztos nem hagyom el miatta. De az a kisördög... Aztán végiggondoltam az egészet, a kapcsolatunkat. És rájöttem hogy ez csak egy kis "egyenlőtlenség" amit ki KELL simítani. Dolgozni akartam a kapcsolatomon. Nagyon jól tettem. Hullámvölgy volt, és tiszta fejjel már tudom hogy ha léptem volna, életem legnagyobb baklövését követtem volna el. És jól tettem hogy nem tettem.

Rábeszélni nem akarlak, lehet hogy neked az lenne a jobb ha kilépnél a kapcsolatból, nem biztos hogy akarod az esküvőt, ez lehet árulkodó jel is hogy tényleg nem kéne, de lehet hogy csak megijedtél, mert ez nagy dolog ám. Én azt tanácsolom, hogy mérlegeld a dolgokat, és a fellángolást kizárva a fejedből egy kicsit, gondolj át mindent. A jelent s a jövőt egyaránt. Mi lenne a jó Neked, mit szeretnél Te igazán. Bárhogy is érzed, azt tedd amit a szívedből tennél. Ha szeretnél maradni a kapcsolatban és szeretnéd megjavítani azt, verd ki a fejedből a másik illetőt. Ha pedig nem vagyok boldog, és azt érzed ez nem is fog újból megváltozni, akkor legyél önző, nézd hogy neked mi a jó, hogyan lehetsz boldog, és kíméletesen közöld ezt a pároddal.

Minden jót kívánok és remélem minden jól alakul majd!:)