Fiúk! Járnátok olyan lánnyal, aki mind külsőleg, belsőleg megfog titeket, ezenfelül kimondottan okos is, viszont pszichiátriai betegsége van és gyógyszerezi magát? Hogy álltok az ilyesmihez?

Nem hozzám szól ugyan a kérdés, de anyukám miatt érintett vagyok a témában. Nem tudsz segíteni, én sokszor éreztem már magam tehetetlennek és ez nagyon rossz, az anyámról van szó, akinek olyan szintre jutott az állapota, hogy akik nem ismerik az ilyen dolgokat, megbélyegzéssel reagálnak (érdekes módon dolgozni tud, valahogy úgy sérült, hogy az nem sérült, ami a munkához kapcsolódik). Az anyám meg mégiscsak az anyám, az állapota ellenére, de nem akarok vele egy fedél alatt élni hátralévő életemben. Nyomozgattam egy kicsit, mik válthatták ki, mert nem volt mindig így, a tesóm születése után kezdett lecsúszni apránként, akkor elcseszték a szülést, és anyám magas lázzal és vérmérgezéssel került kórházba, altatni kellett, és olyan altatót kapott, ami mellékhatásként árthat az idegrendszernek. Nekem gyanús, hogy az az egész, a szülés körüli problémák beütöttek nála. Az ilyen embereknek mindenek előtt megfelelő kezelésre van szükségük, és mivel én "gyerekként" vagyok érintett, azt mondom, hogy ilyen embernek inkább ne legyen gyereke, ha még nincs, de már vannak ilyen tünetei. Egy gyerek életét nagyon meg tudja viselni, ha ilyen szülő mellett nő fel (ha egyáltalán nem kerül a beteg olyan stádiumba, hogy a gyerekében kárt tesz). A mi esetünkben később jött elő, apám nem így ismerte meg, de nagyon nehéz, a tavalyi évet nagyon mélypontnak éltem meg, mert a korábbiakhoz képest jóval szélsőségesebbé vált anyukám állapota, és kihatott sajnos a munkámra is.

Én sajnálom az ilyen betegeket, de a hajlam öröklődhet, és én tudatosan próbálok erővel is talpon maradni, és reménykedek, hogy nem kaptam belőle a génállományomba.