Velemenyetek szerint szegyen? Ferfiak mit reagalnatok erre.

mi lenne, ha megpróbálnád szép finoman rávezetni, hogy megtanuljon főzni, rendet tartani, stb és hogy mindezt ő akarja is? az a célod, hogy minden áron mindig neked legyen igazad és te nyerj meg minden vitát, vagy az, hogy jól működjenek a dolgok?

lehet, hogy elkényeztették, rosszul nevelték, de ha te változtatni akarsz rajta, akkor neked jobban kell csinálnod, mint a szüleinek. ha nem akarsz változtatni (és ennek az is része, hogy segíteni neki a változásban), akkor meg döntsd el, hogy el tudod így fogadni, vagy inkább hagyod a fenébe és szakítasz vele.

a pozitív megerősítés sokkal eredményesebb meggyőzési módszer, mint a kritizálás. tedd félre a saját igazad és büszkeséged. ne szóld le azért, amit rosszul csinál, még akkor sem, ha te konstruktív kritikát akarsz gyakorolni és esetleg csak a segítő szándék vezérel, mert azzal csak elveszed a kedvét és egy idő után azt fogja érezni, hogy ő mindig mindent rosszul csinál. bármit tesz is, mindig csak kritikát kap, akkor minek próbálkozzon egyáltalán? hiszen ha nem csinál semmit, azért is ugyanúgy kritikát kap, de legalább energiát nem kell pocsékolnia ugyanazért a kudarc élményért.

a legjobb dolog, amit a hibáival tehetsz, hogy nem veszel róla tudomást. nézd el őket. ha valami teljesen rossz, akkor ne mondd meg, hogy rossz. köszönd meg. ne azt mondd, hogy "köszönöm, de..." csak köszönd meg (és ne tedd hozzá, hogy csak a próbálkozást köszönöd, nem az eredményt).

viszont MINDIG dícsérd meg azért, amit jól csinál. még akkor is, ha azok csak apró dolgok, részeredmények. ha jó, akkor értékeld, ismerd el, dícsérd meg érte! ha odaégette a húst, de finom a krumpli, akkor ne mondj semmit. de legközelebb mondd neki, hogy ugyanolyan krumplit csináljon, mert az a múltkor is milyen jó volt, biztos ehhez is menni fog. ha azt érzi, hogy értékeled, amit jól csinál, akkor jobban fog törekedni rá, hogy jól, sőt mégjobban csinálja, hiszen szeretné, hogy elismerd őt és a tehetségét. ezzel nem a kuderc élményt erősíted benne és nem elveszed a kedvét, hanem bátorítani fogod, hogy próbálkozzon, mert azt látja, hogy értékeled a próbálkozást és méginkább a sikereit, így minél több sikert szeretne szerezni, mert az jó neki, jó neked és mindkettőtöknek örömet szerez.

sőt, ha csak egyszerűen általánosságban megdícséred egy beszélgetésben minden konkrétum nélkül, hogy ő milyen ügyes, szorgalmas, rendes, stb (túlzásba nem kell vinni, elég egy is és ne olyan konkrét dolog legyen, amire nem igaz a dícséret, mert az téves megerősítést ad, ami egészen mást ér el), de ha azt mondod róla, hogy ő általában szorgalmas (akkor is, ha nem az), hidd el, hogy szorgalmasabb lesz, mint előtte volt, mert végre valami jót mondtak róla és ennek meg akar majd felelni. csak ne felejtsd el észre is venni az eredményét és kezdetben a kis dolgokat is értékelni.

ha pedig nem megy neki a főzés, esetleg egyáltalán nincs mit megdicsérni rajta, akkor szerezz neki pozitív élményt azzal, hogy EGYÜTT megtanultok valamit főzni. legyen az egy közös programotok, hogy KÖZÖSEN főztök valamit, amit még egyikőtök se csinált soha, így mindkettőtöknek teljesen új, nem kell attól tartania, hogy már megint csak kioktatod, hogy még ezt se tudja. álljatok mindketten ugyanolyan felkészületlenül a helyzet előtt és jó hangulatban, egymást motiválva keressétek meg rá a megoldást. ha együtt szúrjátok el, akkor együtt lehet jót nevetni rajta, hogy MINDKETTEN milyen bénák vagytok, hogy nem sikerült és megélhetitek ezt is pozitív élményként, ahelyett, hogy bárki leszólná a másikat. ha pedig jól sikerül, akkor együtt örülhettek neki, hogy mindketten sikert értetek el és mindjárt jobban összeköt titeket egy kellemes élmény.

mindeközben ő nem azt érzi, hogy te csak tőle várod, hogy megtanulja miattad, hanem azt látja, hogy téged is érdekel annyira, hogy ugyanazt csináld, vele csináld, mellette légy. akkor már nem egy alád rendelt szerepben van, hanem ez egy kellemes program a kapcsolatotokban. és mellesleg lehetősége van arra, hogy megtanulja tényleg jól csinálni anélkül, hogy kioktatnák, leszólnák. nem azt érezné, hogy neki kiszolgálnia kell téged, hanem hogy egyenrangú, megbecsült és utána mikor neki egyedül is jól sikerül, akkor meg már lesz miért megdícsérned és neki lesz minek ürülnie. és ha már sikerült veled megtanulnia 1-2 dolgot, te pedig ezek közül kérsz valamit tőle ajándékként pl. egy ünnepre, akkor még erősebb késztetést érez majd, hogy jól csinálja, hogy meg tudjon lepni vele és valószínűleg idővel magától is akar majd új dolgokat tanulni nélküled is. például az anyja mellé is oda fog majd állni a konyhában, mert értelmet nyer a dolog és elkezdi érdekelni. egyrészt, mert rájön az ízére, hogy ez nem is olyan nehéz, nem kényszer van mögötte, hanem örömet talál benne és egy idő után meg akar majd lepni téged új dolgokkal, amiket nem veled tanult, mert azt érzi, hogy te hálás vagy ezért és nem csak elvárás, amit köszönet helyett kritikával viszonzol.

szerintem kis lépésekben próbáld, ne akarj mindent egyszerre megváltoztatni. jobb, ha a főzéssel kezded, abból jobb programot tudsz csinálni, mint a közös szobatakarításból, de például abban is mutathatsz neki példát, hogy nálad rend és tisztaság van, amikor nálad van, akkor is rögtön elpakolsz/takarítasz magad után és helyette is, hogy lássa, hogy nem csak úgy magától lesz. meg amikor nála vagy sem árt, ha látja, hogy legalább ami koszt te csinálsz, azt eltakarítod, ami rendetlenséget te csinálsz, azt rendbe teszd magad után, de ne magyarázd neki túl, hogy azért van, hogy példát mutass, csak lássa, hogy ez így normális.

ne kritizáld, ha nincs nála rend, csak változtass rajta annyit, amit muszájnak érzel és hagyd annyiban. viszont amikor látod, hogy tiszta ágyneműt húzott, vagy rend, tisztaság van nála, azt mindig dicsérd meg. nem baj, ha nem ő csinálta. szóljon neki érte a dícséret, hogy megszokja, hogy a rendért és tisztaságért dicséret jár neki és így előbb-utóbb tenni is fog érte, hogy megkapja.

abba is gondolj bele, hogy vajon ő mennyit és hogyan lát abból a helyzetből. mert az alapján, amit te leírtál a másik oldalról is legalább ilyen fekete-fehér a helyzet és akkor ő miért érezze jobban magát ebben a kapcsolatban, mint te? (nem azt mondom, hogy nincs igazad, csak azt mondom, hogy az ő szemszögéből teljesen máshogy néz ki ugyanez a helyzet és egyáltalán nem biztos, hogy neki nincs ugyanannyira igaza, mint neked. a cél meg az lenne, hogy megtaláljátok a működőképes középutat, hogy a kapcsolatotok jól működjön - szerintem legalábbis ez fontosabb, mint az, hogy egyikőtöknek, vagy a másikótoknak legyen igaza)

neked nem tetszik, hogy ő rendetlen, nem takarít, nem főz, nem veszi ki a részét a házimunkából, nem fizet be a rezsibe, elkényeztették. viszont ugyanebből a leírásból belőled csak annyi látszik, hogy te mindent csak kritizálsz, mindenben hibát találsz, mindenért leszólod, amit csinál, de az is baj, ha nem csinál semmit, elvárod, hogy kiszolgáljon téged, te se csinálsz túl sokat a kapcsolatotokban, talán megértő sem vagy vele és lehet, hogy mindezt még bunkón is adod elő neki és az sem kizárt, hogy mindezt normálisan megbeszélnetek sem sikerül. szerinted ő milyen listát írna rólad ugyanazzal a felkiáltással, hogy "csajok ti mit reagálnátok, ha ilyen lenne a pasitok?"

tényleg nem ítélkezni akarok feletted sem és felette sem. csak azt mondom, hogy jobban jársz, ha a konstruktív megoldást keresed, nem a hibákat és a felelőst. te se ítélkezz, hanem motiválj! ha ő nem változik magától, akkor legyél te a változás, ami példát mutat neki és kihozza belőle, hogy ő is változni akarjon.

bírom, hogy itt panaszkodsz, és írod, hogy azért kéred meg, mert te sem tudsz főzni, csak rántott húst :DD basszus, ha te sem tudsz, ne kritizáld..

tanuljatok meg együtt.

mondjuk a trehányság nőnek és férfinak egyaránt undorító, mint az is, ha nem tud értelmesen írni...khm

"Ha szül legalább egy gyereket, máris megoldotta a kérdést. De pasinak alkotnia kell,"

Na ne mondd! A gyerek ugyanúgy a pasi "alkotása" is.

Nehogy már ezzel a szöveggel akard kiosztani a hátországszerepet a nőknek.