Hogyan segíthetnék az exemnek, hogy rendbe hozza az életét? Van értelme még támogatnom őt egyáltalán?

2,5 évig voltam együtt életem nagy szerelmével, ebből 1 évet együtt is laktunk. Ezalatt az idő alatt 2 lánnyal is megcsalt, másodszorra már viszont nem tudtam neki megbocsátani, nagyon csúnya sírások, veszekedések, ordibálások közepette váltunk el. Miután különköltöztem tőle, még egy hónapig hívogatott, könyörgött, hogy bocsássak meg neki, aztán végül feladta, és végre "csend" lett. Beletartott egy fél évbe mire továbbléptem, de örülök, hogy sikerült.

9 hónap telt el a szakításunk után, amikor felhívott telefonon, és sírt, hogy neki szüksége van rám mert az édesanyja meghalt. Nem igazán tudtam kezelni a helyzetet, de azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem, találkoztam vele, vigasztaltam, ott voltam mellette a temetésen is. Elmondta, hogy nem maradt senkije a szakításunk után, felszínes barátai vannak, akikkel szabadidejében piálnak, hetente több napig részeg, otthagyta az egyetemet és a munkahelyéről is nemrég kirúgták. És most az anyukáját is elvesztette... Mondtam neki, hogy ha beszélgetni szeretne valakivel a későbbiekben, rám számíthat, szívesen meghallgatom barátként. Ennek már 8 hónapja.

Azóta vagy részeg vagy nőzik. Próbáltam rá hatni, hogy ez így nem élet amit csinál, szedje össze magát, de meg sem hallotta. Ha iszik, akkor hajnalban hívogat, ha józan akkor a nőkről mesél nekem akikkel lefeküdt, vagy akiket be akar fűzni, tanácsokat kér ezzel kapcsolatban stb. Undorító hallgatni is, amiket csinál szegény lányokkal. Szeretném, ha lenne egy normális barátnője akit megbecsül, és akivel boldog, de ő "ki akarja élni magát" azt mondja 2,5 évet kell bepótolnia végre. Nekem ez rosszul esik, mert én nem azt érzem, hogy elvettem ennyi időt az életéből, hiszen az alatt rengeteg csodás dolog történt kettőnk között.

Nem akarom hallgatni a meséit, folyamatosan idegesít, ezzel megnehezíti az én életem is úgy érzem. De mégis szeretnék neki segíteni, hogy rendbe hozza az életét, mert sajnálom őt nagyon, csak egyelőre nem tudom hogyan tehetném, ha ő saját maga nem akarja. Viszont folyton keres, azt mondja, ha én nem lennék mellette, akkor már öngyilkos lett volna. Én már csak az anyukájára való tekintettel foglalkozom még mindig vele, mert nagyon csodálatos anyuka volt, és biztos elszörnyedne, ha így látná a saját fiát.