Ha egy nő szép, akkor általában pénzéhes is?

Én szép nőnek tartom magam, és ahogy észrevettem, a környezetem is hasonlóan vélekedik rólam. Pénzéhes viszont sosem voltam. Nem elvárás a gigantikus (saját) lakás, a drága autó, havi kirándulások Haitire, nagy értékű ajándékok. Nem szeretném, hogy bárki is eltartson, helyettem vegyen olyan dolgokat, amiket tulajdonképpen csak én fogok használni, neki nem szükséges (pl cipőt, ruhát vegyen).

Azzal is vitatkoznék, amit itt írt valaki korábban, hogy szépnek lenni költséges- oké, ha valaki heti rendszerességgel megy szoláriumba, manikűröshöz, fodrászhoz, drága ruhákat vesz, akármi, akkor valóban költséges, de szerintem nem csak az számít szépnek, aki mindezt megteszi (lásd az én példámból- ezek közül egyiket sem teszem, kivéve, hogy vörösre festem a hajam, havonta egyszer elmegyek a fodrászhoz, nem nagy költség).

Viszont gyakorin azt látom, hogy már az is pénzéhesnek számít, amit én elvárok a másiktól- tisztességes munkahely, ahonnan hazahoz annyi pénzt, amiből ketten relatíve gond nélkül fenn tudunk tartani egy átlagos életszínvonalat. A minimálbér erre valóban kevés (albérletet fizetni, néha moziba elmenni, esetleg autót is szerezni/fenntartani, akármi), de nem is kellenek hozzá milliók. És én is hozzáteszem a magam részét, nem az az elvárás, hogy a magam csinos kis fenekét belecsüccsentsem a már nehezen összedolgozott jóba, és nem csinálok semmit, csak élvezem a gazdag semmittevést. És nagyon sok lányt ismerek. Sőt, egyik barátnőm olyan pasival tervez hamarosan összeköltözni, aki ugyan még egyetemre jár, csoporttársak, de előre tudják magukról, hogy sosem fognak minimálbérnél többet keresni. És ő is nagyon szép lány. Mondjuk, ő sem az a tipikus plázacica, de feltételezem, a szépnek az nem előfeltétele.