Csak addig voltam érdekes, amíg elérhetetlennek tűntem?

Itt azért nem feltétlenül a kérdező az, aki elcseszte az egészet.

Nekem is van egy ismerősöm, aki ezt csinálja. Sportot űz a lányok meghódításából. Van egy-két jól bevált szexpartnere, de egyébként senkije. Csak "vágyakozik" a normális nők után, talál is esetenként egy-kettőt, csapja a szelet iszonyú sokáig, majd amikor összejönne, akkor legfeljebb egy-két szex, és már nem olyan érdekes, nem az, amire számított, és kész, vége, ennyi. Most is, már tavasz óta beszélget folyton egy lánnyal, telefon, facebook, találkozgatnak, minden, de a lány nagyon nem hagyta magát. Erre meg mostanság van az, hogy úgy tűnik, végre sikerrel járna, de most meg visszakozik.

A konkrét ismerősöm kissé sérült lélek, nagyon fél a csalódástól, és azzal próbálja ezt kivédeni, hogy nem enged magához ilyen téren senkit közel. Ha mégis megtörténne, akkor menekül.

Mások viszont lehet, hogy azért csinálják ezt, mert egyszerűen élvezik a hódítás, a vadászat örömét. Nem akarnak komolyat, csak azt akarják érezni, hogy még az a lány is összejön nekik, aki eleinte nem érdeklődött irántuk. Egónövelés, ilyesmi.

Az ilyen férfinak szerintem amúgy az kell, hogy végre benőjön a feje lágya és felnőtten tudjon megküzdeni a maga gyengeségeivel és erősségeivel.