Hogyan felejtsem el?

Szia!

Együtt érzek veled, sajnos segíteni nem tudok, mert az én helyzetem, ha lehet még rosszabb. 6 éve ismerek egy lányt, nagyon szeretem, tudom, hogy ő életem szerelme, de ő egyáltalán nem akar tőlem semmit. Próbáltam elfelejteni, 1 évig nem tartottam vele semmilyen módon a kapcsolatot, nem találkoztunk, nem hívtam, nem írtam neki sms-t, semmi, de nem lett jobb, egyszerűen meg őrültem érte. Próbáltam más lányokkal kezdeni, és volt olyan, akivel össze is jött volna a dolog, de egyszerűen nem tudtam velük lefeküdni, mert csak arra a lányra gondoltam, és egyszerűen nem ment:(. Azóta, mióta egy évet "külön" voltam tőle, újra "barátok" vagyunk, és ezt mindig érezteti is velem, hiába vagyunk egyre közelebb egymáshoz(ma már mindent megbeszélünk, szinte egy kasszán élünk, gyakorlatilag egy szexmentes párkapcsolatban vagyunk), mindig érezteti velem, hogy úgy sose lesz köztünk semmi(gondolok itt arra, hogy pl. ha puszit adok neki, és véletlenül az ajkaink sarka összeér, rögtön, szinte undorodva húzódik el tőlem, és hasonlók). Mindig mondja, hogy nem tud velem többet elképzelni, hiába illünk szinte tökéletesen össze, és ronda sem vagyok, ő is mondja, hogy szerinte jól nézek ki, csak pont neki nem jövök be. Ez alatt a sok év alatt végig kellett néznem, ahogy 5 pasit "elhasznál", jó képet kellett vágnom ahhoz, ahogy mindig örömmel újságolta, hogy megint talált magának valakit, én meg csak mosolyogtam, miközben belül sírtam, és a szívem szakadt meg. És mindezek mellett a legrosszabb az egészben, hogy annyira jóban voltunk, hogy arról is mindig értesültem, hogy mikor feküdt le az éppen aktuális pasijaival, és persze ehhez is jó képet kellett vágnom.Ráadásul ezen pasik többsége még csak nem is volt jobb nálam, lelkileg meg főleg nem voltak olyan szinten egymásra hangolódva, mint mi, de mégis velük bújt ágyba, velük csókolózott, és persze miattuk engem is hanyagolt kicsit. Persze azóta rájöttem, hogy valószínűleg a pénz a döntő szempont(igaz tudatán kívül, de az alapján dönt, ezt sajnos elég megalapozottan tudom állítani), és bár nem vagyok csóró, de az eddigi pasijainak anyagi színvonalához egyhamar nem fogok felérni, az biztos. Az a baj, hogy én tudom, hogy vele akarom leélni az életemet, de erre esélyem sincs. Nem tudom mit tehetnék, teljesen el vagyok keseredve, elegem van a helyzetből, de lépni nem merek, mert félek, hogy még azt a kapcsolatot is elveszítem, ami van, az meg tuti, hogyha lépnék, nem jönnénk össze, mert mint mondtam, azt mindig érezteti velem, hogy erre ne számítsak. Ha pedig megint e különválnánk, azt nem élném túl:(

Bocsi, hogy itt kikeseregtem magam, de ez már kikívánkozott, neked azért sok sikert, remélem te legalább megtalálod a boldogságodat!