Mennyire gáz, hogy 1,5 év után sem tudtam magam túltenni a volt barátomon, holott csak fél évig voltunk együtt?

Nem vagyok kislány, nem ő volt az első igazi szerelem. Sokszor bántott is, nem volt jó hozzám mindig, végül ő dobott ki elég csúnyán. Nem is tudom, miért érzem ezt, holott emberileg megvetem. Azt hozzá kell tenni, hogy valószínűleg nem volt ez tudatos nála, sajnos voltak mentális gondjai, mégis negatív érzéseim vannak felé, közben meg... Nem süppedek bele az önsajnálatba, nem fordulok be, nem gondolok mindig rá, lefoglalom magam, pörgős az életem, nem befolyásolja az alapvető hangulatom és életminőségem, semmi depresszió, szomorúság. Mindenkinek vannak azonban olyan pillanatai, mikor semmit nem csinál, egyedül van, akármennyire elfoglalt ember is. Ilyenkor nem mindig ugyan, de gyakran eszembe jut, és valahogy soha nem a rosszak, hanem az, hogy mennyire passzolt hozzám, mennyire jól éreztem magam vele. Nem vagyok benne biztos, hogy fogok találni valakit, akit legalább ennyire tudok szeretni majd, aki teljesen elfeledteti velem. Nem állok készen egy kapcsolatra, és az az igazság, nem is akarok. Voltak izzadtságszagú próbálkozások, viszonylag hamar rájöttem mindhárom fiúnál, hogy csak erőltetem, kínszenvedés az egész, nem kell ez nekem, így nem történt köztünk semmi egyikkel sem, nem szórakoztam egyikkel sem. Mit tehetnék? Kezdem kellemetlenül érezni magam, hiszen háromszor annyi idő eltelt már a szakítás óta, mint amennyi az egész kapcsolat volt... Köszönöm szépen előre is a válaszokat!

23L