Veszekedés. Kinek volt igaza, hogy oldjuk meg?

Hosszú lesz, a normális válaszokat nagyon megköszönném.

A párommal szeretkezés után voltunk. Én mindig a kedvében járok ilyen téren (is), az ő részéről sincs probléma együttlétet illetően. Szerettem volna levezetésképpen egy kis orális kényeztetést részéről, kértem, még ne keljen fel. Ő csak elment, lezuhanyozott.

Mire visszajött, nem voltam vidám hangulatban mert meg sem kérdezte, miért kértem, hogy maradjon. Megkérdezte miért vagyok mérges. Nem voltam az, viszont mondtam neki, hogy szeretném, ha többször adna nekem orális kényeztetést.

Na itt jött a nagy vita. Azt mondta, nevetséges amit kérek, és, hogy neki ennél sokkal fontosabb dolgok járnak az ő fejében, és milyen már az, hogy amiatt vagyok mérges, mert nem volt orál.

1.: Nem voltam mérges, csak nem értettem, ha megkérem, maradjon még egy kicsit, miért nem matrad vagy legalább kérdezi meg egyáltalán, hogy miért!

2.: Szerintem egy párkapcsolatban nyíltan kéne beszélgetni a szexuális igényekről. Én ezt próbáltam de azzal, hogy azt mondta, nevetséges amit kérek, és hogy 'ezen jár az eszem', gátat épített bennem és nemkívánatosnak érzem magam jelenleg szexuálisan.

Mondott olyan dolgokat amik bántottak, például kérdeztem, hogy most neki tulajdonképpen mi a baja, oldjuk meg, nem akarok így hazamenni. Ő mondta, hogy én vagyok az ő problémája, hogy túl sokat beszélek, stb. Elindultam, ő simán rámzárta az ajtót. Visszamentem, mondtam, hogy beszéljük meg. Bementem, folytatódott a vita.

Amikor mondtott valamit ami nagyon kiakasztott, én sem fogtam vissza magam, erre mondta, hogy: Tűnj el! Komolyan!

Én pedig fogtam magam -ez már nem a legelső eset, hogy elzavar mint egy kutyát- és kinyitottam az ajtót a kulcsát pedig bedobtam neki a földre.

Amikor hazaértem vártam néhány órát majd írtam neki. Mondta, hogy 11-kor ráért. Vártam. Mondta, hogy majd felhív. Semmi.

Másfél órát (!) vártam rá, majd közölte üzenetben, hogy nem akar velem beszélni. Mondtam neki, hogy csak hallani akartam a hangját és jó éjszakát kívánni. Írtam, hogy a szerelem nem csak szavakból áll hanem megbocsátásból is . Nem érdekelte, csak az, hogy a kulcsot eldobtam.

Nekem az a véleményem, hogy igenis meg kell hallgatnunk a párunk igényeit. Azért bocsánatot kértem tőle, hogy eldobtam a kulcsot de ennek nyilván oka volt. Úgy érzem, ő csak azzal van elfoglalva ami Őt bántja de az, hogy ő miket mondott nem számít neki.

Hívjam vagy írjak neki ma vagy ne keressem, ha tegnap elutasított?