Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mással is előfordult már, hogy hirtelen mindenki eltűnt az életéből, mintha már nem is számítana senkinek?
Barátnőm elhagyott, közös ismerősök nem keresik a társaságomat amíg ő minddel jól elvan, saját ismerősök nem keresik a társaságom, haverok leléptek, szüleimmel pár havonta beszélek pár percet már, egyszerűen nincs már senkim, nem számítok senkinek, voltaképp már élni sincs nagyon kedvem.
Más is volt már így? Hogyan tudott kilépni ebből vagy túllépni ezeken a dolgokon?
Nálunk is a párom szakított fél éve, azóta senki nem keres. Jó, nem volt szoros a kapcsolatom a barátaival, de az én 2 bnőm is eltűnt, mint a kámfor.
Egy ideig zavart, most már nem izgat, akinek ennyit ér hat év - főleg, hogy én mindig mellettük álltam, ha nyűgjük-bajuk volt -, az olyan ember.
És rájöttem, nem is akarok mély barátságokat... minek? Mindig ugyanaz a lemez: kiadom magam nekik, segítek, sokszor erőmön felül is, és amint rendbe tettem az ő életüket, boldogan elhúznak.
Ezt már 4x-re éltem át, és most jött el a pont, hogy szrok mindenkibe. Ennél a kihasználósdinál még a kvázi egyedüllét is ezerszer jobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!