Mit gondolsz, ha egy szép lány átlagosnak "álcázza" magát?

Szerintem így érzi jól magát. Miért lenne kötelező a 6 kiló smink, kihívó öltözet? Mert a média ezt okádja? :)

Vagy nem akarja azt, hogy sok pasi csak szex miatt érdeklődjön utána. Van ismerősöm, aki nagyon kihívóan öltözik, szétsminkeli magát, teszi magát, rázza magát, majd csodálkozik, hogy mennyi pasi próbálkozik be nála egyértelműen szexuális célokkal.

Én hasonló vagyok, ha ritka alkalmakkor esetleg sminkelek, beszárítom a hajam, csinos rucit veszek fel, akkor a visszajelzések alapján kb bomba nő kategóriában vagyok. De a mindennapokban egyáltalán semmi smink, egyszerű öltözködés, ékszermentesség, és így beleolvadok a tömegbe. Nem mondhatnám, hogy direkt akarok átlagos lenni, és szerintem nem is "betegség", vagy deviancia, hogy nőként nem szeretnék a reggelemből legalább egy órát arra áldozni, hogy úgy nézzek ki, mint egy címlaplány. Nincs értelme, felesleges. Van párom, aki látja és értékeli a szépségem, vannak barátaim, akik magasról tesznek rá, így is kapok néhány pozitív visszajelzést (még ha nem is különösebben sokat), de egyébként is inkább a szellemiségemmel hódítok.

Szerintem azt nem kellene nem-normálisnak elkönyvelni, hogy valakinek egyszerűen nem fontos a smink, elégedett magával anélkül is. Szerintem az az egészséges, ha nem úgy áll hozzá, hogy "smink nélkül az utcára ki nem megyek", hanem elfogadja, hogy igen, emberből van, hétfő reggel lehetnek karikák a szeme alatt és elpfordulhat egy-egy kósza pattanás az orra mellett. Szerintem egészséges hozzáállás, hogy nem akar mindenáron tökéletesnek tűnni, még akkor is, amikor mellesleg nincs semmi különösebb indoka rá (tehát csak simán munkába megy, nem randira vagy színházba vagy bálba).

Én ezt csinálom. Tiniként szépségversenyekre hordtak, meg folyton jöttek a bókok, hogy milyen szép vagyok (most ez nagyképűsködés?) mindenesetre rohadtul elegem lett belőle, arról nem beszélve, hogy nagyon sok bunkó, illetlen vagy akár undorító közeledés elől kellett kitérnem. Ez engem nagyon zavart, és amúgy is úgy gondolom, hogy a szépség jóval kisebb érték, mint az ész vagy a szorgalom. Nagyon hamar rájöttem, hogy én ezt nem akarom, hogy nem olyan pasit akarok, aki a kinézetem miatt van velem, hogy nem azért akarok elérni dolgokat, mert csinos vagyok. Választottam egy előnytelenebb frizurát, abbahagytam a sminkelést, nem szedem még a szemöldököm sem, sőt, tudatosan rontom a testtartásom, hogy ne tűnjek fel. Nekem bejött. Olyan párom van, aki nem csak a külsőm szereti (bár nagyon el volt ájulva, amikor először mentünk olyan helyre, hogy "kikészítettem" magam az alkalomnak :D ), olyan munkám, amit szeretek, és olyan pozícióm, amit az eredményeimmel értem el. És nem kell folymatosan olyan emberek bókjait hallgatnom, akik nem érdekelnek.

25 N

Én sem értem, hogy ez miért "kóros". Átlagosnak tartom magam, de fullsminkben, csinosan felöltözve szerintem egészen jól nézek ki. De őszintén szólva sem erőm, sem kedvem nincs ahhoz, hogy minden egyes nap tökéletesre dolgozzam magam. A munkahelyemen egyébként is munkaruhában kell lennem, ékszerviselés sem éppen praktikus. Mondjuk sminkelni éppen sminkelhetnék, de minek? Nem szeretnék azért fél órával hamarabb kelni, hogy levakoljam a fejem. Arról nem is beszélve, hogy az állandó sminkelés nem tesz jót a bőrnek, még akkor sem, ha az ember minőségi termékeket használ.

Öltözködés terén is inkább a visszafogott, nem igénytelen, de nem kihívó darabokat részesítem előnyben. Egyszerűen nem szeretek kitűnni, ráadásul a kényelem sem utolsó szempont. Meg hát arra a negyed órára, amíg elmegyek a munkahelyemre , ill. hazajövök, nincs túl sok értelme kisestélyit húzni. Arra meg pláne nem, ha csak leugrok a boltba, a bankba vagy bárhová máshová.

Természetesen ha valami alkalomra megyek, akkor ahhoz illően öltözöm.