Miért gondolják a férfiak, hogy aki szerény, az igénytelen?

Idézem:

"Ha fiatal lányként nem érdekelnek a ruhák, az csak leírva hangzik jól, de ha felteszel magadról egy képet a ruháidban, amik ugye nem állnak csinosan, nem divatosak, kopottasak is, mert hát téged ez nem érdekel, meg hát még bírja egy darabog, akkor a sok lelkes pasitól megkapod, h nem jössz be nekik valamiért."

"Szép és jó ezt leírni meg olvasgatni, csak a valóságban a "szürke kisegerek" baromira nem hozzák lázba a pasikat. De az vesse rám az első követ, aki nem figyel fel hamarabb egy jóízlésű, stílusos, dekoratív lányra, hanem egyből a 10 éves kabátjában és tornacipő+farmer kombóban járkáló lányra téved azonnal a tekintete. Tudom, nem a külső a legfontosabb mérce, aki aki ad magára, az a környezetére is igényes.

Egyébként ízlések és pofonok. Valakinek a modern lakások jönnek be, valaki meg jobban szereti a régimódi házakat."

Én is nagyon egyszerű nő vagyok. Nem szakadt, nem igénytelen, egyszerű. Azaz letisztultan öltözködöm, nem roskadoznak a polcok a ruháimtól, ritkán veszek újat valamiből.

Vannak ugyan pénzügyi gondjaim, de nincsenek álmatlan éjszakáim miatta, és nem is vágyok gazdagságra. Szeretek spórolni, aztán megvenni valamit, mert boldoggá tesz a vágyakozás. Ugyanígy az elsőre kényelmetlennek tűnő helyzetekkel.

Ma reggel pl nem volt ülőhely a vonaton. Kis gondolkodás után leültem a lépcsőre, és az ajtón át néztem ki, szebb is volt a kilátás, mint az ablakon, és kellemesebben is éreztem magam, mint az ülőhelyen, mert azt már megszoktam, ez meg új volt.

De ettől miért igényteleneznek meg gyerekeznek le?

(20 felett járok már...)