A szülők vajon mennyire őszinték a gyermekükkel kapcsolatban, kortól függetlenül?

Mivel egy gyereknek a szülői visszajelzés a legfontosabb, minél kisebb,annál inkább. ezért szerintem nem szerencsés, ha a szülő ezt így az arcába mondja.

Lehet ezt úgy is közölni,hatással lenni a gyerekre,hogy az ne sérüljön lelkileg.

Mit akarsz, mit közöljön? Hogy ronda vagy? Te magad is látod a tükörben nem?

Nem igazán értem mit vársz. Ő pedig minek bizonytalanítson el feleslegesen? Ha pl túlsúlyos vagy és ő szól, akkor úgyis az egészséged miatt teszi. Ha egyébként jól érzed magad a bőrödben, akkor meg minek törjön le? Idővel ha folyton visszautasítanak emiatt, akkor majd magad is rájössz.

Mivel a szülő a gyerekét SZERETI ezért túltekint a külsőségeken. És nyilván számára nem nehéz elhinni, hogy majd akad olyan társa a gyerekének aki meglátja benne azt a csodát amit ő is lát.

Amúgy apró dolgokért igenis cseszegetik az embert, nekem mindig mondogatták anno hogy öltözködjek nőiesebben, ne szakadt farmerben járjak kockás inggel, ha barátot akarok magam mellé stb.

Meg mondjuk ha a túlsúlyos gyerek fogyni akar, akkor a korrekt szülői magatartás az lenne,hogy támogatják. Csak ez sajnos sokszor együtt jár azzal hogy a szülőnek magába kéne tekintenie és elismerni, hogy talán az egész családra ráférne, hogy ne zsíros cupákokat egyenek reggeltől estig. Szóval a korrekt fejlődőképes szülő azért kritika nélkül is tudja támogatni a gyerekét.