Hosszútávon fent lehet tartani ezt a kapcsolatot?

Igazából időnk nincs egymásra. Legalábbis ahhoz képest amennyit szeretnénk együtt tölteni.

Én délelőtt dolgozom(hétköznap és néha hétvége) utána tanulok(levelezőn járok főiskolára-4 éves-, az óráim tömbösítve vannak és 1 hónapban 1 hétig kell iskolában lenni, ami az ország másik végében van).

Ő pedig reggel jár iskolába(csak 1 tanév a sulija) és este 4 órában dolgozik hétköznap.

Mondjuk tanulni csak hétvégén tud, de tudnánk együtt is csinálni. Gyakorlatilag csak ez a 2 nap ami mindkettőnknek szabad és együtt tudnánk tölteni, de beközölte, hogy neki több szabadidőre van szüksége.

Én elhiszem, hogy kell egyedüllét is vagy amit a barátaival nélkülem tud tölteni, de ha épp úgy alakul, akkor meg sose találkozunk.

Nekem olyan fura ez az egész. Volt szó összeköltözésről, csak az a baj, hogy a fizetésünk nem elég az albérlethez, hogy hozzájuk költözzek arra se tud mit mondani, de ez a tartózkodás is inkább nemleges válasz tőle.

Rosszabb ez mint egy távkapcsolat. Sose tudni mikor találkozunk, pedig egy városban vagyunk, de mégis mintha a világ 2 végében lennénk.