Miért van az, hogy más dolgokban el tudom fogadni, hogy igazságtalan az élet, de a párkeresésben nem?

Mindenki szeretne gazdag lenni, de nem lesz mindenki az. Ha én sem, attól még nem érezném, hogy ne lehetne teljes az életem. Ugyanígy még egy csomó dolog van, amit az emberek többsége szeretne, de nem jut ki mindenkinek, és én mindegyik nélkül el is lennék.

Viszont ha arra gondolok, hogy talán sosem lehet szép, nekem tetsző barátnőm, azt már nem tudom elviselni, az életkedvemet is elveszi.

Ez miért van?