Megbántottam ezt a nőt?

Bevallom őszintén, hogy a kérdést a másik fél szemszögéből tettem fel, tehát én vagyok a nő, akit beszélgetésre invitált a férfi. Tudom, csúnya dolog átverni a kedves válaszadókat, de úgy éreztem, hogy jobban ki tudom fejezni magát a szituációt a másik oldalról.

Jelen állás szerint nem igen beszélek a férfival, pedig sűrűn találkozom vele a munkahelyemen, elmegyünk egymás mellett és ennyi... Eleinte éreztem némi megbánást, mintha lépni szeretett volna felém, igaz nem kért bocsánatot (magam sem tudom várhatok-e tőle bármit is ebben a helyzetben, jogos lenne-e egyáltalán egy bocsánatkérésszerű akármi) A lényeg, hogy a kapcsolatteremtés szándéka megvolt eleinte a részéről. Én zárkózottabb típus vagyok, és egyszerűen nem tudok úgy tenni, és úgy odamenni hozzá beszélgetni, vagy jópofizni, mintha mi sem történt volna. Egy húsdarabnak érzem magam, és úgy érzem, mint ember nem is számítottam semmit. Nem tudom mit tehetnék, mert kínos a közelsége. Szívem mélyén nem haragszom, sőt bevallom még hiányzik is, mint ember, hiányzik a társasága. Ilyen helyzetben még nem igen voltam, és nem is tudom miként kezeljem ezt az egészet.